BŰN – A törvény vagy erkölcsi szabály megsértése. Isten iránti engedetlenség állapota. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: német] A BŰ ősgyök nagy jelentésű, nyomasztóan nagy (lásd a B hang bevezetőjét). A BŰN B.N – N.B gyök: BűN – NüB (n > ny, b > v, g: nyűv, nyűg).

A BŰN egész személyiségre, életre, életsorsra kiható, lelket nyomasztó, idegeket NYÜVő, nehéz iga, NYÜG. Nehéz, mint a BŰN. – így a mondás. A B hang a Balosság, Balállapot, az Ű hang lehet Ügy, de lehet Űzöttség állapota is. Az N helyragként a ráNehezedő, nyomasztó Balállapotot viszi bele a szó végső értelmébe. Betűrejtvényként is leírható: B az Ű fölött, azaz B az Ű-re Nehezedik: B ŰN. Az N hangnak van egy külöNleges zöNgéje: báNat, goNd, goNosz, baboNa stb. szavakban A BŰN BŰNbánattal engesztelhető

A BŰN és BÁN is B.N gyök. A BŰN körüli jelenség a GYANÚ. Felmerülő kérdés: hoGYAN történt? A GYANÚ mindig a GONdolatban fogalmazódik meg. A BŰN gyökere is GONdolati kezdeményezés, a GONdolat rOSSZ irányba terelődése GONOSZ, BŰNös tetteket eredményezhet. Nem német eredetű, hanem még az egynyelvűség idején megfogalmazódott szó.