CÉG – Ipari, kereskedelmi magánvállalat. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: német] A CÉG a C.G – G.C gyök: CéG – GéC. A CzF Szótár szerint: „[…] ha eredeti magyar szónak veszszük, akkor szeg szóval volna rokonságban, valamint Czege helynév máskép: Szege.”
Ez az SZ. G – G.SZ gyök: SZeG – GeSZ.
A GESZt: a fatörzs belső hasznosítható tömör része. A G.SZ gyök az eGÉSZ, raGASZt, daGASZt, deGESZt szavakban a szoros összetartozás képét nyújtja. A CÉG a helységben űzött összes szakmák egy SZEGlete, része (székely szó: szege-lika). Egy írásban kötött, leSZÖGezett, leSZEGzett, meghatározott helyhez röGzített tevékenység. A CÉ ősgyök itt a CÉlt, a G a kötöttséGet jelenti (szög, szeg, cég). A CÉG: CÉllal létrehozott, alappal bíró, leSZÖGezett, beSZEGett (behatárolt) vállalkozás.
CÉGÉR – Valamely mesterség jelvényeként használt, rendszerint a műhely, üzlet stb. bejárata fölé kifüggesztett tárgy vagy címerszerű ábrázolat. [német] A CÉGÉR a CÉGet ÉRintő jellemzőket bemutató tömör rajzolat, felirat, vagyis a lényeGet tartalmazó loGó. A loGó is magyar szó, nyelvvel (a nyelv tulajdonságából: lóg, limbál) adott jel, szójel, szólog, amelyet fordítva használt az ógörög nyelv: logosz (szó-log, log-szó, log-osz). A fenti szövegből látszik a G hang fontos szerepe: rögzít és gördül. A CÉGÉR szóban jelen van az a régi mondás: ÉR a nevem, vagyis az vagyok, amit a nevem jelent, az én jellemzőimről beszél az, ahogyan hívnak. Tehát a CÉG ÉRtékeit bemutató rajzolat az, ami a CÉGÉRen van. Például a tímárnak a kiterített állatbőr, a bognárnak a kerék, kalaposnak kalap, szűcsnek bőrösujjas stb. A CÉG, CÉGÉR szavak összes jellemzőit átfogóan csak a magyarázó nyelven lehet világossá tenni.
CÉH – Az azonos foglalkozású iparosok és kereskedők érdekvédelmi szervezete. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: német] A CÉHek CÉLlal létrehozott társulások. Szerintem ez a kezdetek idején SZÉK névvel indult. SZ > C és K > H módosulásra rengeteg példa van a nyelvben. Bizonyos SZAKmák SZÉKe, azok SZERe SZERinti megosztása. A H hang megjelenése: a SZÉKben, SZÉHben, CÉHben való tömörülés, bizonyos Hűséget, kötődést követelt meg, hiszen nagyobb városokban a CÉHek a város védelmében való részvételüket azzal bizonyították, hogy őrtornyot, bástyát építettek, amely a CÉH kezelésében állt, ott őrizték a CÉH értékeit, és hadiállapot esetén a CÉH emberei, vagy fizetett katonái védték a tornyot és a hozzá tartozó védfalat. A CzF Szótár: „Idegen eredetű, németül Zeche, csehül czech, czecha. Rokonnak látszik a latin secta, socius, a sanszkrit szacs (öszveköt) stb.” Valószínű, hogy Czuczorék nem mélyültek el az eredet vizsgálódásába. A latin SECta a SZÉKből módosult. A mészárSZÉK őrizte meg ezt az értelmet, hiszen a mészárSZÉKben minden van, csak épp SZÉK nincs, tehát nem arra vonatkozik, hanem a SZAKma SZÉKe, CÉHe neve lenne. A CzF Szótár felsorolásában az érdekesség: a közös gyök, amely mint megannyi más szóban mindig egy közös nyelvből való eredetet bizonyít. Itt az ősgyök bizonyíthatóan ősmag-nyelvi.