Ősmag(yar)-nyelvi szavak
CIGÁJA – Fekete fejű és lábú juh. [A MÉKSz szerint: román] A cig gyök, a cigája szó, fekete jelentéssel csak ősmag(yar)-nyelvi örökség lehet a román nyelvben. Lásd alább.   CIGÁNY – Ázsia és Európa országaiban szétszóródva élő, sötétes bőrű, sötét hajú indiai eredetű nép. [A MÉKSz szerint: szláv < görög] E népnek neve a fekete szóval hozható kapcsolatba. Albánul fekete – zi, törökül siyah, maláj nyelven hitam. A cigány filippino nyelven hitano, a többi nyelven is cigan, gitan, gypsy stb. A kezdőszótag a fekete szín kezdőszótagjával sok esetben egyező. Azt jelenti, hogy valaha az ősmag(yar)-nyelven kellett lennie a fekete színt jelentő cig gyökű szónak, mely a cigája juh esetében is a fekete színt jelentette. Van oly vélemény, mely szerint a szegény szóból alakult ki a cigány népnév. A szegénység sötét jövőt előrevetítő, ami a fekete szín. Ha így van, akkor ez is a messzi múlt ősmag(yar)-nyelvéből jön. Az ógörög nyelv is az ősmag(yar)-nyelvből örökölhette, mint szín megnevezést. Ha már az ősmag(yar)-nyelvben kialakult, akkor a cigány népnevet maguk a cigányok hozhatták magukkal Európába. Ehhez még hozzáadhatjuk az általuk manapság használt roma kifejezés jelentését is, mely minden valószínűség szerint a fekete jelentésű kara, korom szavak leharapott szóvégéből alakult. Meglehet, hogy mindkét megnevezés párhuzamosan használatban volt közöttük. Semmi szégyellnivaló nincs a megnevezésben.