CINIKUS – Aki eszmények nélkül, kiábrándultan mindent gúnyol, megvet. [ ] A CINIKUS a C.N – N.C gyök bővítménye: CiN – NiC (c > sz: szín). Itt a CIN* értelméből indul a szó. A CINIKUS ember felületes, felSZÍNes, SZÍNészkedő, SZÍNlelő, ravasz, megvetően érzéketlen, csípős modorú. A hunCut szóban is jelen van a C hang, mint Cáfoló, Cégérelő, Címkéző. CINIK – KICIN. Ha a vékonyka C hangot, annak vérbő párjára, CS-re váltjuk, és az N hangot lágy elNYúló NY-re, akkor mutatja: aki CINIKus az KICSINYes. A CiNiKuS – KiCSiNYeS hangváz: C-N-K-S – K-CS-NY-S. Az N hangcsoport – INI – a felszÍNEs, kENEtteljes csufondárosan szÍNÉszkedő, kifINOmultan ravasz, szÁNAlom nélküli, csak ÖNÖn javát akaró ember jellemzőit mutatja. Az N.K – K.N gyök: NiK – KiN, a ciNIKus – másokat KÍNos helyzetbe hozva, megalázva – szereti magát győztes, azaz NIK szerepében látni. A NIK gyök az ősnyelven győztest jelentett (nik, mik, sik, vik). A K hangcsoport – IKU – az AKAdÉKOs, OKOskodó, tudálÉKOs, kUKAcoskodó, pIKÍrt szavakban jellemzi. A szóvégi K.S – S.K gyök: KuS – SüK, a ciniKUS szerint, mindenkinek KUSS előtte, mert ő nagyobb tudású! Ám komolyabb megmérettetésben kiderül, hogy SÜK, azaz CSUKott fülű, CSEKély tudású SÜKetelő. A görög nyelv az ősnyelvből örökölte a szót. A magyar nyelv viszont nem kellett vegye sehonnan, mert mint élő ősnyelv, sajátja az ősiségtől, és értelmes magyarázattal bír szolgálni, amint fent látható.
/*/ A CIN kezdetben vékony felületet, felSZÍNt finoman bevonó tulajdonsága miatt kapta e nevet.