Ősi magyar szó
CIPELLŐ – Könnyű női vagy gyerekcipő. [MÉKSZ: cipő < latin] A CzF Szótár szerint: a CIP gyökű CIPeg, TIPeg – ebből a CIPŐ, CIPELLŐ. A CIP gyök kicsinységet megjelenítő a CIPÓ (PICI kenyér) szóban is, de majdnem minden magyar kifejezésben ez a szerepe. A bibliai Mózes feleségének neve a leírás szerint Czippóra.
A CZIPPÓRA név (nem zsidó, mint az Eszter, Anna, Éva, Zsuzsanna sem) PEckesen léPEGető, tIPEGő, kecses kislányt sejtet, másik jelentése énekes madár – Ciripelő, Csicsergő, Csipogó. Czippóra, Cippóra, akinek apja Jetró, a ma magyarnak nevezett nyelvet beszélte, és Mózes apósaként annak tanácsadója volt. Mózes, épp mint a többi rokona, még az ősmag(yar)-nyelvet beszélte, mint Egyipthonban az Egy víz (ip) honában (Nyíl) is az akkor ott használatban levő ősmag(yar)-nyelvet, mely az apósa anyanyelve is volt. Vagyis Czippóra neve a ma magyarnak mondott nyelv ősén képződött.
A P hang kulcs ebben a kifejezésben, mint a kaPcsolat, taPadás fő kifejezője: léP, tiP-toP, tiPeg-toPog, taPos. A I hang a sIet, Iram szavakban mutatja a könnyed mozgás megjelenítését. A CIPŐ szóban az aPró léPtek értelme is jelen van. Azt mindenki tudja, hogy a különböző lábbelik különböző léPtekre késztetnek. A CIPŐ, CIPELLŐ aPró léPteket igényel. Hasonló kifejezés a CIPEL, mely annyiban mutat közös jellemzőt, hogy aki nehéz terhet visz, az csak aPrókat léP, azaz tiPeg. Még egy régies kifejezés, mely a jellemzők megvilágításában segít, az szó régies alakja, mely biztosan él jelenben is valamely magyar vidéken: éppen = ippeg, ipeg. Aki TIPEG az IPEG csak léP. Vagyis a CIPŐ, CIPELLŐ megnevezés minden névalkotó jellemzője él ma is a magyar nyelvi kifejezésekben. Megjegyzés: Többé nem osztom meg, csak egy két helyre, mert megjegyzést kaptam, hogy helyenként fölösleges viták kerekednek a szóeredeztetés kapcsán, melyet az oldal vezetője nemkívánatosnak minősít. De bárki megoszthatja amerre épp jónak látja.