CSALÁD – Szülők és gyermekek és legközelebbi hozzátartozóik közössége. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] A CSALÁD a CS.L – L.CS gyökből indul: CSaL – LáCS.  

A CSALÁD szó a CSELekvés fogalmi körébe tartozó. A CSELéd is a CSELekvéssel rokon. A CzF Szótár szerint: „Régente gyakran egyjelentésünek vétetett cseléd szóval.” A CSEL gyök jelzi, hogy a CSALád létrehozása, fenntartása CSELekvő tevékenységet követel. Az L hangcsoport – ALÁ – azt sugallja, hogy az egymásért csELEkvés, szeretetteljes észszerű ALÁzat, becsÜLEtes ÉLEtmód, ILLEmtudás, szELÍdség, köLCSönös tisztELEtadás, kegyELEmérzet, kELLEmes viselkedés az igazi CSALÁD jóra serkentő jellemzői. A fordított L.CS gyök: LáCS, a kaLÁCS szóban az összefonódást, kellemes finomságot jelenti. A jó értelemben vett CSEL a CSELekvésre vonatkozó, főleg a kéznek munka közben végzett érdekes, bármilyen bonyolult, fordulatos mozdulatra való képessége. Az elme is CSELekszik: befogad, tárol, mérlegel, utasítást ad. Az azok nyomán véghezvitt tettek beleszövődnek egész alkotó életünkbe, így a CSALÁD létrehozása, fenntartása, megfelelő irányítása is beletartozik CSELekedeteinkbe. A csaláD szó D hangja a keDves oDaaDás hangja. Ez kulcs, mivel ha cserélődik, vagy más hanggal társul, megromlik értelme. A CSALÁDban nincs helye a csaláSnak, megcsaláSnak! Nincs helye a csaláRdságnak. Igazi szeretetteljes vezetésű, eszményi CSALÁDban nincs LÁzaDás, mert azt a szeLÍDség jellemzi. Alapvető követelmény az igazi szeretet, amellyel minden megoldható! Az L.D – D.L gyök: LiD – DaL, hangjaival alkothatók a: dal, dél dil, dol, dul, dül gyökök, amelyekkel a CSALÁD életének követelményei, jellemzői, kísérőjelenségei írhatók le. A DALt jókedvvel végzett tevékenység váltja ki, a munka közben DALoló (melódia) érzelmeit is beleviszi, és az eredményen is érződik. A DÉL egyenes, szép tartás, (deli, lédi) emelkedett lelkiség, amely egy jól működő szerető CSALÁDi élet jellemzője. A DILi szó az ősmag(yar)-nyelvben szeretet, szerelem, jó értelemben vett bolondos (önfeledt) boldogság és tisztelet kifejezője volt. A CSALÁDi tevékenységben a közös DOLogban, a cseLÉDek (családtagok) együtt LEnDÜLése, LÓDulása inDULása, haLADása követelmény. Ilyen összetartó CSALÁDnál DŰL a jöveDELem is. Az egymásért való tettek sorozata az értelmes élet fő CSELekvési iránya. A CSA – ACS ősgyök, a CSAP gyök értelmét is behozza, s akár hangátvetéssel is értelmet adó: a CSAlád bensőséges kAPCSolatra épülő CSAPat. A CSA gyökre épülő CSAládban, egészséges CSAPatszellem uralkodik. A CSAP összekötő kAPCSolatteremtő. A PACSi, azaz a tenyérbe CSAPás régen a megegyezés, a béke jele volt (pace = béke). Annak felrúgása CSAPást hozott a felekre. Az igazi CSALÁDban még nézetkülönbségek esetén sincs ACSarkodás, rACSolás (kiabálás). Az igazi, őszinte szeretetre ALApozott, összetartó CSALÁD az egészséges társaDALom ALApja*, sejtje. A CSALÁD szó az első magatehetetlen, önmagát ellátni nem képes újszülött megjelenésekor az érte CSELEkvés ÉDes kötelezettségének végzése nyomán alakult ki, az ősmag-nyelvet beszélők ajkán.

*A magyarság akkor remélhet megújhodást, gyökeres változást sorsában, amikor ilyen CSALÁDok alkotják a nemzetet. Van esély erre? Egy, több tízmillió magzatát meggyilkoló nép soraiban?! Aki ma erre IGENnel felel, az nem a valóság talaján áll, csak komolytalan álmodozó.