CSÁNGÓ – Bukovinában, Moldvában élő vagy onnan származó magyar népcsoport. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: csáng ’ide s tova kereng’] A CSÁNGÓ szó a CSÁ – ÁCS ősgyökből indul. Ez elkülönült (csá), alkotó (ács) népet jelent, nem vándorlót.

A CSÁNGÓk ősidőktől Moldvában élő, és a mai napig az ősi ógörögös -esz, -isz végződésű nyelvjárást megőrző magyar nyelvű nép, amely nép közé később az osztrák üldözés elől menekülőként székelyek is letelepültek. A CSAN gyök a kínaiaknál, Szecsuán (Szécsény) földjén letelepült falulakót jelent, ellentétben a vándorló életmódot folytatókkal. Ez valószínű ősmag(yar)-nyelvi eredetű szó. A CSÁNGÓ név nem jelent csavargót. A CSÁNGÓk nem csavargó nép volt, hanem letelepült őslakók Moldva földjén, akikre később a beszivárgó valachok rátelepültek. Nincs az a magyar nyelvű nép, amely annyira kötődne szülőföldjéhez, mint a CSÁNGÓk. Az NG páros a magyar nyelvben az egy ponthoz kötődést jelzi, amely enged kilengést, de csak bizonyos határig, és onnan vissza. Ez a letelepült nép mozgásterét jelenti. Ha a CSÁNGÓk oly nagyon szeretnék a vándoréletet, rég eljöttek volna Moldvából az ottani elnyomottságuk miatt. Talán nincs a CSÁNGÓknál szülőföldjéhez jobban kötődő nép. Jobban kötődnek ősi lakhelyükhöz, ősmagyar eredetükhöz, mint sok más táj magyarsága, hisz a románok évszázadok óta gyomorforgató módon próbálják beolvasztani tűzzel-vassal őket, de ha megőrülnek miatta, akkor sem megy nekik. A CSÁNGÓk jóval az úgynevezett honfoglalás előtt ott éltek mai lakhelyükön. Valaha, amikor még a Kárpát tenger uralta a belső – ma Kárpát medencének nevezett – tért, ott kívül, a ma Moldva néven ismert részen már laktak magyar ajkú népek, a mai csángók ősei (A Moldva név is magyar szó.). Még mielőtt a Vaskapunál áttört a víz, és Ereszter vagy Eszter, Iszter néven nevezett csatornát, medret vájt magának az alacsonyabb fekvésű tájak felé. A mai Fekete tenger víztömege által elborított területet is lakták már abban az időben. Azokat ellepte az ár: vagy elmenekültek, vagy odavesztek. A Fekete név talán e pusztítás okán maradt fenn. Az emelkedett részeken élők továbbra is ott maradtak. A CSÁNGÓk ősisége a saját területükön régebbi, mint a Kárpát medencében, Székelyföldön lakó magyar ajkú népeké. Ők délről jöttek a ma görög szigeteknek nevezett vidékről, és az ógörög előtti SZ-ező magyar nyelvet beszélték. Az ősnyelvet őrzők másik része nyugat felől érkezett a Kárpát medencébe a Duna vonalán. Amikor a CSÁNGÓk kiváltak a déli magyar ajkúak közül, még nem létezett azon a helyen a dolog szó. Ugyanis a CSÁNGÓk nem használják ezt a szót, ők munkálnak. Ez volt az első szó a kézzel végzett tevékenységre. Ez a kéz jelentésű mancs, muna szavakból ered. A dolog nem utal kifejezetten a kézre, a tologatás szóból ered, amelyet kézzel, lábbal vagy egész testből lehet végezni. A CSÁNGÓk az utolsó szigete az SZ-ező magyar nyelvet beszélő népnek. Nyelvjárásukról, nyelvük eredetéről, az eredeti kiejtéseik megőrzéséről Varga Csaba: Ógörög: régies csángó nyelv című könyve bekezdő fejezetében vagy az SZ-ező csángó és ógörög szavak összehasonlításában a 46. oldalon lehet tájékozódni. Lásd még fent, az ÁCS címszónál a sínai nyelvi kötődést. Még egy megjegyzés: Bukovinában nem CSÁNGÓk, hanem székelyek éltek.