CSÁRDA – Falun, városon kívüli (országút menti) kocsma, fogadó. [bérnyelvész: szerb–horvát < …perzsa]
A CSÁRDA a CS.R – R.CS gyökből induló szó: CSáR – RiCS. A CSÁRdában CSÁRmálás, CSÁRogás, RICSaj, RÁCSujozás, a döngetéstől RECSegő hangok. A CSÁ ősgyök a félre irányt jelenti. A félreCSApott CSÁkó, CSÁrdás kiskalap. A CSÁmpázó léptek. Az utak, letérők melletti CSÁRDA, olykor lÁRmás, CSÁRmás keDvtelést (d), DAlolást lehetővé tevő iDőmulató helyiség. Itt ropták a CSÁRDÁSt.
A csárDA, zárDA, dalárDA, lovarDA, szerDA, korDA, áruDA és más szavakban a DA gyök, a kezdőgyök által jelölt akárminek képletes-valós hatÁRain, tERületén, kÖRén (ár, er, or) belüli lehetőségek, szabályok által megengedett – ADatott – cselekvési móDOt is jelenti, amint a csimaDIA szóban. Ám, ezt csak magyar nyelven lehet megfejteni, megérteni. Nem olaszul, németül, perzsául, délszláv nyelveken.
A CSÁRDA néha összevethető volt a DALÁRDÁval, a kórusban énekelt DALok hallatán. A CSÁRDALÁRMA a CSÁRDÁhoz kapcsolódó jelenségek összessége. A CSÁRDA és LÁRMA szavakat összeírva az okot is megtudjuk, mitől a LÁRMA: csárDALárma: DAL! S annak nyomán a tánc. A nyelvészek szerint: CSÁRDA perzsa > szerb–horvát, DAL hangutánzó, LÁRMA olasz > német eredetű.
CSáRDaLáRMa – CSáRDa-DaL-LáRMa hangváz: CS-R-D-L-R-M – CS-R-D-D-L-L-R-M
Az egyik legmagyarabb szót, a magyarságra legjellemzőbb vonást igyekeznek szerb–horvátnak, perzsának beállítani. CSÁRDA – DACSÁR, gyökátforgatás. Szabadidejükben mentek a CSÁRDA DÁCSÁRA. E szó élt az ősnyelvben, innen ragadt meg a szláv nyelvekben a DÁCSA.
CSáRDa – DáCSáRa hangváz: CS-R-D – D-CS-R.
Az RD hangcsoport – ÁRDA – ősnyelvi ismertetőjele a szónak. A csÁRDA az út mellett (csára), vagy ERDŐszélén állt, áll. Itt a CSApra vert hORDÓ fő szerepet kapott, abból csORDUlt a bor. Volt ott dalÁRDA, táncra pERDÜlés. Történtek benne fERDE dolgok, főleg amikor zORDOn kedvű, mORD betyárok is megfORDUltak ott. Volt ORDÍtozás, veRekeDés, DöRgés, DuRRogás, mert az ital miatt az ÖRDÖg költözött az emberekbe. Sok értéket elhERDÁltak benne. De vidám hangulata is volt (van). Táncban fORDUltak, pörögtek a mulatozók, eljárták a csÜRDÖngölőt, csÁRDÁst.
Az RD párosnak, mint R.D – D.R gyöknek: RuD – DöR, van kapcsolata a CSÁRDÁban történő eseményekkel. A CSÁRDÁba viszed boRÚD-DERűd, oltani vagy fokozni a boRODdal, van DÖRgés. DURrogás. Bárhogy tiltják, a legény annak DACÁRA megy a CSÁRDÁba.
CSáRDa – DaCáRa hangváz: CS-R-D – D-C-R.
A CSÁRDÁS szó ősnyelvi eredetét a megfordított alakja is bizonyítja: CSÁRDÁS – SÁDRÁCS, azaz SODRÁS. Az igazi CSÁRDÁStánc erőteljesen forgó, SODRÓ, a párokat SODRÁSban pörgető tánc.
Valaha az ősiségben a CSORDÁS legények táncaként is kezdődhetett a története. Népzene és néptánc az ősiségtől létezik, amikor még sem szerb-horvát nyelv sem cigányzenészek nem voltak. Tehát a CSÁRDA és a CSÁRDÁS a teremtés nyelvén, magyar nyelven született szavak.
CSáRDáS – SoDRáS hangváz: CS-R-D-S – S-D-R-S.
A CSÁRDÁStánc jóval régebbi, mint a toborozó verbunkos, mert a huncut, ravasz császári toborozók azért iktatták a sorozó megtévesztő műsorába ezt az addig is rendkívül közkedvelt, magyar vérmérséklet szerinti táncot, hogy minél több jóvágású magyar legényt besodorjanak a császári seregbe, hadi vágóhídra.
Nos, van-e ennyi értelmi kötődés a CSÁRDÁval kapcsolatban a szerb–horvát, perzsa nyelvekben? Lehet küszködni a kereséssel. Igaz a CzF Szótár is bizonytalan eredetet ír, de az eredetre való utalásai a CzF Szótárnak felülírhatók, mivel ők még akkor nem ismerték fel a három–négyhangos értelemadó hangcsoportokat, a hangvázak, az átforgatások szerepét, jelentőségét, azok azonosító hitelességét, így tévedhettek e dologban.
RD – DR: a csáRDa vaDRegényes környezetben, eRDőszélén áll, s céDRusfa hoRDóban áll a bora.
