CSÁRDA – Falun, városon kívüli (országút menti)kocsma, fogadó. [A MÉKSZ szerint: szerb–horvát < …perzsa] A CSÁ gyök a félre irányt jelenti. A félreCSApott CSÁkó, CSÁrdás kiskalap. A CSÁmpázó léptek. Az utak, letérők melletti CSÁRDA (RD páros), olykor lÁRmás, CSÁRmás keDvtelést (d),  DAlolást lehetővé tevő iDőmulató helyiség.

CSÁRDALÁRMA – három szó együtt,összeolvasztható, mert összetartozó, a CSÁRDÁhoz kapcsolódó jelenségek  összessége: CSÁRDA, DAL, LÁRMA! Itt ropták a CSÁRDÁSt. Az egyik legmagyarabb, a magyarságra legjellemzőbb vonást igyekeznek szerb–horvátnak,perzsának beállítani. Ha fordítjuk: DACSÁR, innen a szláv DÁCSA. Az RD kötött mássalhangzó-páros ősmag(yar)-nyelvi ismertetőjele a szónak, és van kapcsolata a CSÁRDÁban történő eseményekkel. A CSÁRDA az út mellett (CSÁRA), vagy eRDőszélén állt. Itt a CSApra vert hoRDó fő szerepet kapott. Történtek benne feRDe dolgok, főleg amikor zoRDon kedvű, moRD betyárok is megfoRDultak ott. Volt oRDítozás, CSÁRmálás, RÁCSujozás, veRekeDés, DöRgés, DuRRogás, mert az ital miatt az öRDög költözött az emberekbe. Sok értéket elheRDáltak benne. De vidám hangulata is volt (van). Táncra peRDültek a mulatozók, eljárták a csüRDöngölőt, csáRDást. Nos, ha ennyi értelmi kötődésű szót felsorolnak a CSÁRDÁval kapcsolatban a magas képzettségű nyelvészek a szerb–horvát, perzsa nyelvekben, akkor megveszek egy kirakatnyi kalapot, és mind leemelem előttük. Igaz a CzF Szótár is bizonytalan eredetet ír, de az eredetre való utalásai a CzF Szótárnak felülírhatók, mivel ők még akkor nem ismerték a kötött mássalhangzó-párosokat, azok azonosító hitelességét, így tévedhettek e dologban.