CSELÉD – Valakihez hosszabb időre elszegődött bérmunkás. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] A CSELÉD szó a CS.L – L.CS gyökből indul: CSeL – LeCS. A fordított gyök, a LECS, benne az ECS, ÁCS, szintén CSELekvést kifejező szó értelemadó ősgyöke. ÁCSol: a szakÁCS ételt, a takÁCS posztót, vásznat, a kovÁCS vasat munkál, az ÁCS házat épít. 

A CSELÉD szó olyan CSELekvő személyt jelentett, aki a család tagja, része volt. A CzF Szótár szerint: „A régieknél család azaz ház népe értelemben fordul elő, […] péld. Zemplén megyében a Bodrogközben, sőt másutt is népnyelven cselédnek (szolgának) hívják a házhoz tartozó gyermeket is. Édes cselédem, kedves szolgám. […] Gyöke csel ugyanaz, mely a munkára, dologra vonatkozó cselekszik igéjé. Ormánságban cselérd. Egyezik vele a török kďlďdsi, szintén am. cselekvő, és kul am. szolga és katona. Eléfordul több szláv nyelvekben is: tseled, tselad, czeladz, melyek a delati, dzelati = dolgozni, cselekedni szókkal rokonok.” A gyermek szokása, hogy a szülő érkezésekor kiszalad ELÉbe. Azaz ELÉD szalad ÉDes gyermekED, a kis cselÉD. Amint a SZOLga valaha megtisztelő állás volt –, hiszen ura akaratát SZÓLta, őt képviselte – úgy a CSELÉD szó sem volt kialakulásakor lealázó értelmű. A CSELekvés CSEL gyökéből indul. A LÉD ide-oda mozgást jelent. Vagyis: tevékeny, mozgékony családtag. Az L.D – D.L gyökből induló szavak kedvelt személyt, kellemes jelenséget leírók. A deli dalia. A szelíd dalos ajkú kisleány. A tisztelt személy, akinek illett meghajolni (dől). Hajdanán a szerelem megnevezése dili volt, amint a bolondozásé is. De e gyökből indul a DOLgos szó, amely a szorgalmas csaLÁDtag, cseLÉD jellemzői közé tartozott. Székelyföldön még az én kiskoromban az öregek a kisgyerekeket kicsi CSELÉDnek vagy kicsi szógám-nak (szolgám) szólították. Főleg a lánygyermeket nevezték CSELÉDnek. Az ÉD a bensőségesség megnyilvánulása, kifejezése, az ÉDes gyökszava. A LÉD a könnyedséget, a gyors mozgást jelenti. A nyelvek szétválásakor még ez volt az értelme, mivel az utódnyelvek némelyikében az L.D gyökkel indult a fiatal lány, hölgy megnevezése: LÉDI. A CSELÉD szó, az önzés, a meggazdagodási vágy elterjedése nyomán vált megalázó értelművé.  

CSELEKEDIK – Valamely cselekvést végez. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ?] A CSELEKEDIK szó a CS.L – L.CS gyökből képzett: CSeL – LeCS. A CSEL a kéznek munka közben végzett érdekes, bármilyen bonyolult, fordulatos mozdulatra való képessége. Nincs az emberi kéznél érdekesebb, CSELesebb szerszám az élővilágban, amelyet a legbonyolultabbra kifejlesztett számítógép, az emberi agy irányít. A CzF Szótár szerint: „Értelme: szabad akaratának gyakorlatából valamit tesz, munkál, mivel. Ennélfogva igen gyakran átható igék tulajdonságával bir. Csak emberről vagy más szabad akaratu szellemi lényről mondhatni, hogy cselekszik.” Tehát ELme kell hozzá. CSELEKEDet: az ember, az emberi alkotó kéz által végzett bármely tett. A CSELEKEDIK szó összetevői ősgyökök, gyökszavak sora: CSE, CSEL, EL, ELE, EK (ékesen), KE, KEDD (jó kedvvel), DIK IK (iklat), mozog. Külön-külön mindegyik a kellem kifejezője, mivel az E hang fogalomkörében van. CSEmegének érzi a kellemes CSElekvést, 
CSEttint élvezettel. CSELesen pepeCSEL, dikiCSEL* stb. A CSELekedet ELme által vezérelt. Az ELE hangnyaláb az L hang jellemzőire épül, amely föLé és aLá is tud vinni, azaz a végletekig, ez esetben kELLEmes, EK – ékes, KE – apró részletekig, KEDvvel, DIK (dik – csik) érzettel IKlat, azaz mozog. A DIK gyök önmagában csiklandós élvezet ösztöni kifejezője is volt.

*A DIKiCSEL szónak valaha csinosít, szépítkezik értelme volt. A cipész a dikics késsel az utolsó csinosító, finomító, dikáló szélezést végezte a talpon. A CSELEKEDIK kifejezés egyik legelső, legkifejezőbb magyar nyelvű összetett szó. A MÉKSZ szerkesztői nem tudták „ellopni” egyetlen nyelvből sem, így ismeretlen eredetűnek [?] jelölték.