CSILLAPÍT – Csökkent, enyhít. Nyugtat. [bérnyelvész: ? finnugor tőből]
A CSILLAPÍT a CS.L – L.CS gyökből indul: CSiL – LiCS.
A CSILLAPÍT két szónak tűnő: CSIL és LAPÍT. Itt több gyök van jelen, két ősgyökből összeálló: CSI-IL – CSIL. A CSIL-LAP-PÍT gyökök és az ILLA, API hangcsoportok.
A csillag címszónál már tárgyalt IL– LA ősgyökök együtt is találók ide, mivel hangcsoportot alkotnak.
A CSILLAPÍT – TIPALLICS teljes átfordítás a TÉPELŐS szóra emlékeztet.
A TÉPELŐS, TÉPELŐDŐS, felfokozott, felajzott idegi CSÚCSÁLLAPOT jele.
CSiLLaPíT – TéPeLőS – csúCSáLLaPoT hangváz: CS-L-P-T – T-P-L-S – cs–CS-L-P-T.
Az L hangcsoport – ILLA – a harag idegÁLLApot, az idegileg felajzott embert, állatot ILLEtni, azaz simogatni kell, így leCSILLApodik. A nyugtató kELLEmes, dALLAmos hang hALLAtán, a szem szELÍd csILLOgása nyomán is elILLAn a harag.
A CSILLApodó állapotra jó párhuzam a CSILLOgó parázs lassú kihunyása a hamu alatt.
A CzF Szótár leírása: „[…] csillap szóban pedig a csitt, csitít, csend stb. szók csi vagy cse gyöke; az l is csilla és csillap-ban közelebbről mívelő, eszközlő értelmű.” Vagyis a CSI ősgyök itt, CSÖkkent, kiCSInyít, CSItítt értelmű.
Az L.P – P.L gyök: LaP – PaL, a csilLAPítás milyensége a csilLAPítandó természetétől függ. Esetenként aLAPos felkészültség kell, és a megfelelő PILlanatban LÉPni.
A LA ősgyök külön: dalLAm, az enyhítő szó, a LAssító simogató mozduLAt.
Az AP ősgyök a kAPcsolat, amellyel eredeti álLAPotára mérsékelhető.
A P hangcsoport – API – azt sugallja, hogy a csillAPÍtáshoz érzelmi kÉPEsség, tAPIntat kell, ÁPOl, APOlgat, amellyel jelképesen lelAPÍtja a felborzolt idegeket.
A P.T – T.P gyök: PíT – TaP, Ez a TÉPelődő idegállaPOT TAPíntatos elsimítása, egyenesbe hozása, leLAPÍTása, azaz csillAPÍtása, ÍT, azaz erőfeszÍTések, TeTTek nyomán.
A csillAPITás a TÉPElődés CSEndesítése, leLAPÍTása.
A csillAPODás már DOPA, azaz utánállapot, az ALAPODra visszatérés.
Vagyis, minden hang, ősgyök, gyök, hangcsoport beviszi értelmét a szóba.