DAJKA – Csecsemő vagy kisgyerek gondozására, felügyeletére felfogadott nő. Aki dajkál. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] A DAJKA szó a D.J – J.D gyökből ered: DaJ – JeD (d > t: játék). A DAJ gyök – amint alább látható lesz – d > t > f váltással (rokonhangok) mutatja, hogy a DAJ gyök a TEJ értelmét is hordozza, sőt a FEJ(ni) értelem is ott rejlik mögötte. A JED az ősi nyelven kicsiny gyermeket jelentett, akit teJEDdel táplálsz. Hasonló a GIDa, KEDvelt gyereKED, amely KID, KInD és más alakban él az utódnyelvekben. A DAJ – JED gyökszó magyar eredete elhazudhatatlan. A JK hangcsoport – AJKA – a JátéKosság kifejezője is, a bUJKÁló pAJKOsság szavakban. E jellemzők egy dAJKA szerepében nélkülözhetetlenek. A dAJKA AJKA mondja a mesét, JátéKosan, szemléltetően szAJKÓzza a mesehősök szövegét. A JK páros, mint alvó J.K – K.J gyök: JáK – KaJ. A JÁK, aJAK, tehát szÁJat jelent, amelyen át KAJabál, KAJál, JÁSZol (ige). Nélkülözhetetlen a DAJKA AJKA is, hiszen azzal – szÁJjal – AJnározza szép szavakkal a kicsit. Azzal DAlol, azaz DAJNÁl neki és azzal ADJA a puszit. A DAJKA, AJKA KEDves DAJnájával (l > j: dal > daj) AJnározza a kisDEDet. Ezek mind fontosak, mondhatnánk – életfontosságúak (!)* a kisbaba, kisgyerek számára, mert ezek a szeretet jelei. Ettől lesz életteli és értelmes ember. Az a kisbaba, kisgyerek, aki nem kap elég szeretetet, sérült lélekkel nő fel, éli le életét. A szeretet oly táplálék az érzelmek – lélek – szív együttesnek, mint az étel a testnek. A DaJKa – aJKaD hangváz: D-J-K – J-K-D. A CzF Szótár leírása: „Általán nőszemély, ki kisdedeket ápol, nevel, táplál. Oh édes anyám, szerelmes dajkám, téged is elhagylak. (Búcsudal). Különösen, 1) szoptató nő, szoptató dajka; 2) ki a kisdedekre vigyáz, velök játszik, őket hordozza, ringatja stb. […] Héberül daváh, arabul dájet, daviji, törökül dajeh, perzsául dájki. A szanszkritban daj am. táplál. A szláv nyelvekben eléfordúl doyka, dojke, dogka, melyekben dojiti am. fejni, tejet fejni.” Kiem. K.S. A gyökegyezések azonos forrásból eredést jelentenek. A DAJKA szót csak magyar nyelven lehet elemeire bontani, és csak magyarul ad magyarázatot alkotó hangjaival saját szerepének mibenlétére. A rokonhangok váltásaival szélesíteni lehet az értelmi kört, és megvilágíthatók a kapcsolódó jelenségek. Tehát ez a szó magyar nyelven alakult ki. Az, hogy a szláv nyelvekben is jelen van dojka alakban, azt jelenti, hogy az ómagyar nyelvből örökölték. Egyetlen szláv nyelvben, de a román nyelvben sem lehet a fentihez hasonló, teljes, átfogó magyarázatot adni a szóra. /*/ Egy kisdedgondozóban, ahol elhagyott csecsemőket ápoltak, gyakori volt az elhalálozás, de megfigyelték, hogy az összefüggő ágysorok első és utolsó ágyaiban soha nem halt meg egyetlen gyerek sem, csak a többiben. A főorvost nagyon felzaklatták a halálesetek, intézkedett: ki kell deríteni, mi az ok. Kamerával kezdték figyelni, mi történik a teremben. Kiderült, hogy a takarítónőnek szerepe van ebben. Mindennap jött, és feltörölte a padlót, rendet tett a teremben. Mielőtt hozzáfogott volna munkájához, minden esetben felkapta az első ágyban fekvő kicsit, megpuszilgatta, dajkálgatta, ringatta, dúdolt, dalolt neki. Aztán letette, végigtörölte a padlót, és a végén, az utolsó ágyban levő kicsit is ugyanúgy felvette, eljátszott egy ideig vele, puszilta, simogatta. A főorvos, a személyzet döbbenettel állapította meg, hogy ez volt a titka, hogy e két ágyban soha nem volt elhalálozás. Ettől kezdődően megváltoztatták a gondozás, felügyelet rendjét az intézményben. Szeretet nélkül nincs élet. Még a zsenge palánta is elhal, ha nem ápolják.