DÁMA – Hölgy, úrinő [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: német < francia] A DÁMA a D.M – M.D gyökből induló szó: DáM – MáD. Az EMber szó a nőt és a férfit egyetlen kifejezésben említi: EM a nő. Különböző nyelveken más magánhangzóval is kifejezhető. Így lesz dame, woman, femme, femeie stb. Eredete ősmag(yar)-nyelvi, nem német, nem francia.

A CzF Szótár szerint: „[…] szanszkritul dam, am. nő, feleség.” Kiem. K.S. A DÁMA szó D hangjának női vonatkozásait teljességében csak a magyar nyelvből lehet magyarázni. Erre példa a D hang a keDves, éDes, éDi, DiDi, Duci, DunDi, Díva, Divat, Dévaj stb. szavakban. A MAD gyök a magyar nyelvben felemelkedés jelentésű: MADár, táMAD. Az igazi férfi számára az igazi nő emelkedett lelkiállapot előidézője, esetenként iMÁDAtának tárgya. Írók, költők ez irányú írásai a bizonyítékaim. A MÁD gyökszó női nevekben is jelen van. A francia MADAME = hölgy, asszony, MA DAME = hölgyem, asszonyom, épp mint az angol mylady. A my, ma mindkettőnél birtokos névmás (enyém – me, my, ma). A DAME – EMAD fordítás nyomán látszanak az alkotó elemek, amelyek a nő szerepére világítanak. EM – emlő, mell, emet. Az EMet szoptat, tejet AD – EM-AD – DA-ME – DAME. Minden megnevezés a szerepkör jellemzőinek felsorolása. Aki ezt nem így tudja, az nem ismeri a magyar nyelv felépítését. S ha már szó esett itt az angol LADY szóról –, amely a régies kislány, a könnyedmozgású kis cseLÉD nyomán kialakult szó utódnyelvi módosulata – annak fordítása DYLA. A DILI szó a magyar nyelvben ma már kevésbé használatos, vagy nem épp megtisztelő értelemben, de az ősmag-nyelvben több értelmet takart. Az egyik a latin által megörökölt DILIGO = becsül, tisztel, szeret. A másik jelentése: szerelem. Vagyis a DILI, DILA, LADI, LADY megbecsült, tisztelt és szerelemmel szeretett IDI, ÉDI, LÉDI. A DILI = szerelem, a DILIS = bolond. Aki szerelmes, az bolondul valakiért. A kötnivaló bolond szív bolondulásig szeret. Egy minden természetes emberi beszédhangot használó nyelv nem kölcsönöz hanghiányos nyelvektől. Nincs rá szüksége. Mindenre van több kifejezésünk. A mégis besodródó szavak nem épülnek be szervesen a nyelvbe, csak azokból néhány, amelyek a hangzástörvény szabályai szerintiek. Tehát nem a magyar nyelv vette kölcsön, (lopkodta), hanem csak visszajött idegenből a valaha eltávozott kifejezés. A végére: ÁDÁM női párja. az ő iMÁDAtának DÁMÁja, célszemélye. ÁDÁM az első ősnyelvi férfinév, csak magyarul bontható, értelmezhető átfogó teljességgel a névváz, a D.M gyök alapján. Az olyan szavakon keresztül is, amelyekben jelen van a DM kötött mássalhangzó-páros, vagy a D és M hangok alapjaira épülnek. És nem kell elfeledni, hogy a férfi csak a nővel együtt ereDMényes MinDenben, tehát a DÁMA MinDenhol ott van ÁDÁM mellett. Erre sem a német sem a francia nyelv nem ad magyarázatot, mivel nem magyarázó nyelvek!