DÁMA – Hölgy, úrinő [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: német < francia] A DÁMA a D.M – M.D gyökből induló szó: DáM – MáD. Az EMber szó a nőt és a férfit egyetlen kifejezésben említi: EM a nő. Különböző nyelveken más magánhangzóval is kifejezhető. Így lesz dame, woman, femme, femeie stb. Eredete ősnyelvi, nem német, nem francia.

A CzF Szótár szerint: „[…] szanszkritul dam, am. nő, feleség.” Kiem. K.S. A DÁMA szó D hangjának női vonatkozásait teljességében csak a magyar nyelvből lehet magyarázni. Erre példa a D hang a keDves, éDes, éDi, DiDi, Duci, DunDi, Díva, Divat, Dévaj stb. szavakban. ÁDÁM az első ősnyelvi férfinév, csak magyarul bontható, értelmezhető átfogó teljességgel. A héber nyelvi megfejtés: vörös földből aló ember, silány jellemzés. ÁDÁM női párja, iMÁDAtának földi célszemélye, az ő DÁMÁja. A DáMa – ÁDáM hangváz: D-M – D-M alapján következtethető, hogy ÁDÁM nője DÁMA. Természetes következtetés, hogy ÉVA többi neve mellett e név is használatban volt, még akkor is, ha sehol nem jelennek meg: VÉNA, NÉVA, ENÉ, EMES, ANA, DÁMA stb. A DÁM – MAD gyök a magyar nyelvben: egyenes – emelkedett jelentésű. ÁDÁM nevének egyik jelentése: felemelkedve, egyenesen járó. A DÁMszarvas emelt fős szépsége, a MADár levegőbe emelkedése, feltáMADó csoda. Az igazi férfi számára az igazi nő EMElkedett, MAGAsztos (d > g) lelkiállapot előidézője. A férfi – ÁDÁM – felemeli DÁMÁt, és DÁMA is állandó emelkedett érzelmi állapotban tartja őt. ElragADÓ szépsége esetenként túlhangoló hatású, s így iMÁDAtának tárgyává teszi. Írók, költők vallomásai a bizonyítékaim. A francia maDAME = hölgy, asszony, ma DAME = hölgyem, asszonyom, épp mint az angol mylady. A my, ma mindkettőnél birtokos névmás (enyém – me, my, ma). A DAME – EMAD fordítás nyomán látszanak az alkotó elemek, amelyek a nő szerepére világítanak. Az EM – emlő, mell. Az EMEs, EMet, szoptat, tejet AD: ME (régies felkínálás) kicsinyke csEMEtéjének. Tehát: EM ADA tejet, ADÁ: ME (tessék). Ő – DAME. Minden megnevezés a szerepkör jellemzőinek hangokba sűrített felsorolása. Aki ezt nem így tudja, az nem ismeri a magyar nyelv felépítését. Az M hangcsoport – ÁMA – az EMEs, terhét EMElő, csEMEtéjét EMÉből EMEtő dÁMA, azaz NŐ, ANYA. A minden megerőltetés nélkül kiejthető, összes természetes, emberi beszédhangot használó nyelv, nem kölcsönöz hanghiányos, korlátolt kifejezési eszközökkel rendelkező nyelvektől. Nincs rá szüksége. Mindenre van több kifejezésünk*. A mégis besodródó szavak nem épülnek be szervesen a nyelvbe, csak azokból néhány, amelyek a hangzástörvénye, hangtani szabályai szerintiek. Tehát nem a magyar nyelv vette kölcsön, (lopkodta), hanem csak visszajött idegenből a valaha eltávozott kifejezés. Az ÁDÁM – DÁMA annyira összeillő, mint a férfi – nő: testileg-lelkileg. E két hang – D, M – meghatározó, értelemadó, értelemhordozó (akár mint hangpáros, akár eltávolodva ugyanabban a szóban), olyan kifejezésekben, amelyek rámutatnak a férfi-nő pár együttműködésének szükségességére. Ezek a D és M hangok alapjaira épülnek. A férfi csak a nővel együtt ereDMényes MinDenben. Külön-külön, egymástól elválasztva, eltávolítva, béna fél MinDkettő. Példamondatként: NékeD aDoM MinDenem, megosztom veled oDúMat, ez lesz a mi DóMunk, eMelkeDett hangulatú együttlétünk otthona. DÁMA (Éva) később felfedezte, mi MÓDOn tudja még jobban felcsigázni ÁDÁM iránta való érdeklődését. Felismerte, melyek a férfinek legjobban tetsző nőies MozDulatok. Milyen díszek emelik ki jobban IDOMait? Egyszóval – feltalálta a MÓDIt, amely MinDig a DÁMÁhoz kötődött azóta is. DÁMA (Éva) mindenhol ott van ÁDÁM mellett. MinDen tettének inDulati Mozgatórugója ő. Ismert a férfi tetteinek okaira választ keresők (szi)klasszikus mondata: Keresd a nőt! Összegzésül: a DÁMA ősi – már a kezdetektől létező – szó. E szó mögötti tartalmat, a hozzá kötődő mondanivaló összességet csak a magyar nyelvben leljük fel. Sem a német sem a francia nyelv nem ad magyarázatot rá, mivel nem magyarázó nyelvek! /*/ Miért kellene kölcsönözni a hanghiányos francia, német, angol vagy a szláv nyelvektől egy olyan kifejezési gazdagsággal bíró nyelvnek, mint a magyar? Van-e oly nyelv a világon, amelynek a helyváltoztatásra vagy beszédre külön-külön több ezer kifejezése van?