DE – Felkiáltó módban foglalt értékelés nyomatékosítására. Egymásnak valamely tekintetben ellentmondó tartalmú mondatok kapcsolására. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ?] A DE – ED ösztöni ősgyök, talán felszólító indulatszóként született, és kiérzik belőle a másik személy megszólítása is: TE! A DE a végletek D hangja ellentmondásos tulajdonságainak egyik megnyilvánulása: támAD és véDEkezik. A DE ösztöni ősgyök bevág a vélemények sűrűjébe. Kötőszóként a DE ellentmond az előző mondatrészben foglaltaknak, és esetenként más vetületet világítat meg, más véleményt fogalmaztat meg, más megoldást, követendő utat ajánl, nyit meg. Ebből a középre bevágó, kettészelést leíró képességéből eredően lett a szétnyitás, DEszkelés szónak indító gyökszava. Ebből van a DEszka szavunk, és innen a DEszk alföldi falu neve, amely nyit, nyitott, nyílást jelent. Ebből indul az utódnyelvek némelyikében a nyitást, nyílást jelentő szó. Több nyelven a DÉsert, DEșert, DEserto a neve a nagy nyitott térségű sivatagnak, amely egyben a természetes életfeltételeknek (serdül, sarjad) ellentmondás (de) gondolatát is hordozza, vagy a természet sértett állapotát jelzi. A CzF Szótár leírása: „Az előmondatnak némileg ellenmondó, ellenvető valamit állít. A páva tollai szépek, de lába, hangja rút. Nyáron örömest vagyok falun, de télen inkább szeretek városban lakni. […] Ellentétileg megfelel az ámbár, noha, jóllehet föltételes kötszóknak. […] Erősen bizonyító vagy tagadó értelmű. De bizony! De biz úgy van. De igaz. De úgy. De úgy ám. De igen. De ő volt. De én mondom. De nem. […] Köznépies nyelven gyakran használják nagyító beh helyett. De hamar elsietsz. Jujh de hideg van. Jaj de szép! Jaj de rút!” Kiem. K.S.  

DESZKA – Fatörzsből fűrészelt lapos faipari termék. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv < …görög] A DESZKA a D.SZ – SZ.D gyökből induló szó: DeSZ – SZeD. A DESZKA SZK párosa néhány kifejezésben mozgásra utaló, például: ászkol, csimpaszkodik, csúszkál, ereszkedik, eszköz, fészkelődik, iszkol, kapaszkodik, mászkál, nyüszköl, poroszkál, reszket, tuszkol, vaszkol stb. Az SZ hang, az SZK páros mindannyinál értelmezési kulcs. Az SZ súrlódási hang, a K behatoló ÉK. A csesz, csisz gyökök –, amelyeknél az SZ hanghatás, de kiterjedés is – a felületi simításra utal. A DE ellentétes kötőszó, bevág a vélemények közepébe. A DESZ gyök, főleg a DESZK: szétválasztás, nyitás. A tőkét csúSZKáló fürésszel elDESZKElték, szétSZEDték. A román nyelvben a nyit, kinyit, szétnyit valamit: DESCHide, azaz DESZKide. Olaszul DISCinte = lazán, nyitottan öltözött. Ezek ősmag(yar)-nyelvi örökségeik. A tőke szétvágásánál szétnyitás történik, több lapra. DESZKA románul: SCândură (sc – szk). A DESZKA eredeti ősmag(yar)-nyelvi kifejezés, és a DESZKElés, azaz nyitás innen jutott az utódnyelvekbe. A SZElés, terpESZ, arASZ is nyitás. Az SZ.K – K.SZ gyök: SZeK – KeSZ, a SZEKrény, reKESZ, KÁSZu, a régies KÁSZló (kislábas) szavakban a különválasztás, SZAKaszolás értelmét tartalmazza. Ezt az utódnyelvi visszatért szavakban is: KESZon, SZEKció stb.   A CzF Szótár szerint: „Erdélyben így is ejtik: doszka, valamint szlávul is: deszka v. doszka. A szláv nyelvben tesz v teszati am. gyalulni, faragni, mihez hasonló a magyar taszít, toszít, gyeszetel, és doszol, tuszkol, mennyiben a gyalulás taszítással, toszigálással, doszolással jár, miszerint nyelvünkből elemezve am. dosz-ka azaz, gyalulás, illetőleg fürészelés által hasított, doszolt, gyeszetelt fa hasáb.” Egy dolog bizonyos, hogy a szó eredetéhez semmi közük, sem a szlávoknak, sem a görögöknek. A DESZKEl oly állítmány, amely az idők folyamán kisodródott a magyar nyelvből, és akár vissza is lehetne hozni. Egy dolgot még megtudunk a román SCÂNDură szóból. Azt, hogy a DESZKAvágás műveletét az ősmag(yar)-nyelvben DESZKENDElésnek, vagy rövidebben SZKENDelésnek nevezték, mivel az ND páros is benne van a román szóban, és ez az átvétel idején fagyott be ilyen alakra. Azt is megtudjuk, hogy az alföldi DESZK nevű helység, amelyet a magyarországi szerb művelődési élet egyik fellegvárának mondanak, nem szerb eredetű szó. Magyar minden eleme!