DERÉK – A törzsnek a mellkas és az alsótest közötti része. Megbecsülésre méltó, jóravaló, becsületes, derék ember. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ? szláv] A DERÉK szintén D.R – R.D gyökből induló szó: DeR – ReD. A DERÉK szó jellembeli tartást is jelent, nem csupán testrészt.

A DERÉK a test közepe, a DER gyök (l > r) DELi értelmű is. A DELi (dél), egyenes állás. A DER egyenest, mint jobb irányt jelent (az utódnyelvek még használják ebben az értelemben). Vagy: jó bőrben, DERmában van. Ugyanakkor D > T váltással a TERmettel kapcsolatos: szép TERmetű. A DER-ÉK ember szép suDÁR egyenes TERmetű és ÉKes, azaz mutatós. Az egyenesség (der) jellemben is értÉK. De még mennyire! Az R hangcsoport – ERÉ – mutatja, hogy a dERÉkban van az ERŐ, amely ha megtÖRIk akár jelképesen, akár valóságban, akkor minden ERŐ elvész.   Érdekes a DERÉK – KÉRED fordítás. Ha igazi nő vagy, akkor a DERÉK férfit KÉRED férjnek!    

DERMA – Bőr. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: görög elemek] A DERMA szó a D.R – R.D gyökből indul: DeR – ReD. A BŐRnek az ősi nyelven, az ősmag(yar)-nyelven több megnevezése volt. Ilyenek: LEPEL, PILI, DERME, DORMA, HÜD, HIDE, BŐR. Ezek a testet BORító felület jellemzőiből adottak, az élet gyakorlati oldaláról való megfigyelések nyomán. A BŐR olyan felületi burok, PILE, amely LEPELszerűen borítja, védi a testet, és hidegben: brrr, diDEReg. A HIDE, HÜD érintkezik a hideggel, hüddel (hid, üd = víz). A HIDE szó DE ősgyöke az ellentmondó DE, a bőr – HIDE, ellenáll a hiDEgnek. A DÉR okozta hideghatás ellen DERMEdéssel védekezik, bezárva pórusait. A DERME, a szómegfordítás szabálya szerint lehet ME-RED. A hideg hatására a DERME szőre feláll, MER-ED. Az ősmag(yar)-nyelvből épülő utódnyelvek – így a görög is – magukkal vitték a DERME, HIDE, HÜD, LEPEL, PILE szóalakot. A lePEL, PILE szóalakot a latinból sarjadó nyelvek használják. A francia – peau, galíciai – pel, katalán – pell, olasz – pello. Vagy a portugál – pele, román – piele, spanyol – piel stb. Az északi országok nyelvében már a hideggel és a vízzel kapcsolatos névalak ragadt meg: dán, svéd – hud, norvég – huden, angol – hide, derm, holland – huid stb. Ha külön elemezzük a kötött mássalhangzó-párosokat, vagy az egyes mássalhangzókat körülölelő hangcsoportokat, úgy az RM hangcsoport – ERME –, amely a dERME szó értelemadója, tartalmaz néhány, bőrrel kapcsolatos jellemzőt. A DERME örökletes tulajdonságok hordozója, tehát a szÁRMAzás meghatározó. Az arcbőrre, DERMÉre kivetítődik a belső érzelmi összesség, így a durcásság (dérdur) is, amelyet régiesen dURMOnyának is mondtak (Ballagi M.). Az arcHÜDre a DÜH is. A DERME szereti nagy melegben a hűs hARMAtos pERMEtet. A HÜD, DERME szereti HIDegben a tERMÁlvíz melegét. Élvezi a finom szŐRME érintését, és szŐRMEntén simogatást (szőrme – meszőr – masszőr, ez is ősmag(yar)-nyelvi eredetű). Nem szereti a hirtelen HIDeghatást, ha a nagy hidegben DERMEdni, diDERegni, ciDRizni kényszerül, s nem szereti, ha cIRMOs (piszkos), s ha kARMOlják. A ma divatos alakfORMÁlásnál odafigyelést érdemel, annak a DERMÉvel való hARMÓniája. Vigyázni kell, ne alakuljanak ki ORMÓs elváltozások (narancsbőr), és maradjon a DERME szép, tERMÉszetes, nORMÁlis, mint egy kisgyERMEké. Az RM páros alvó R.M – M.R gyökként: ReM – MeR is jellemzőt rejt: hidegben a bőr, a DERME REMeg, MERed. A bőr, DERME fontosságát jelzi, hogy mind élettanilag, mind szépérzék szempontjából fontos tényező. Az egészséges, szép bőr, azaz DERME, jó MEDERben (der-me – me-der) tartja a testet. Ugyanakkor ezek a felsorolt – csak magyarul értelemadó, értelmezhető – hangcsoportok az ősmag(yar)-nyelvi eredetet is igazolják. A BŐR utódnyelvi neveinek értelmét, vele kapcsolatos jelenségeket, foglalkozást csak a magyarázó nyelven lehet átfogóan kibontani!