DERMA, DERME Bőr. [bérnyelvész: nk: görög elemek]

A DERMA szó a D.R – R.D gyökből indul: DeR – ReD. A DERma mutatja az eREDetet. A DERmek, azaz GYERmek (gy = d+j) bőrszövete jellemzőiben azonos nyomokat visel, mint azok, akiktől szÁRMAzik, eRED, bőrének REDői követik az örökölt mintát.

A BŐRnek az ómagyar ősnyelven több megnevezése volt. Ilyenek: lepel, pel, DERME, DORMA, hüd, hide, bőr. Ezek a megnevezések a testet BORító felület jellemzőiből adottak, az élet gyakorlati oldaláról való megfigyelések nyomán.

A BŐR olyan felületi BURok, amely – brrr – elsődlegesen találkozik a hideggel, s BORzad a kellemetlen behatástól.

PEL, LEPel-, lePELszerűen borítja, LEPi, védi a testet. A test LEPlét, lePELét, a bőrt PILe, azaz szőr őrzi, LEPi, borítja, védi DÉRtől, amelytől diDEReg.

A HIDE, HÜD érintkezik a hideggel, hüddel (hid, üd = víz). Az arcHÜDön meglátszik, ha DÜHös. A HIDE szó DE ősgyöke az ellentmondó DE, a bőr – HIDE, ellenáll a hiDEgnek, akár a DErma.

A DERME, DÉR okozta hideghatás ellen DERMEdéssel védekezik, bezárva pórusait. A DERME – MERED, a hideg hatására a DERME szőre, mint a bőr hőjének őre feláll, MERED.

DeRMe – MeReD hangváz: D-R-M – M-R-D.

Az ősnyelvből, ómagyar nyelvből épülő utódnyelvek – így a görög is – magukkal vitték a DERME, HIDE, HÜD, LEPEL, PILE szóalakokat. A lePEL, PEL szóalakot a latinból sarjadó nyelvek használják. A francia – peau, galíciai – pel, katalán – pell, olasz – pello. Vagy a portugál – pele, román – piele, spanyol – piel stb. Az északi országok nyelvében már a hideggel és a vízzel kapcsolatos névalak ragadt meg: dán, svéd – hud, norvég – huden, angol – hide, derm, holland – huid stb. Külön elemezendők a kötött mássalhangzó-párosok, az egyes mássalhangzókat körülölelő hangcsoportok.

Az RM hangcsoport – ERME –, amely a dERME szó értelemadója, tartalmaz néhány, bőrrel kapcsolatos jellemzőt. A dERME örökletes tulajdonságok hordozója, tehát szÁRMAzást, egyéni jelleget meghatározó (pl.: ujjlenyomat, bőrszín). Az arcbőrre, dERMÉre kivetítődik a belső éRzelMi összesség, így a durcásság (dérdur) is, amelyet régiesen dURMOnyának is mondtak (Ballagi Mór). A dERME szereti nagy melegben a s hARMAtos pERMEtet. A HÜD, dERME szereti HIDegben a tERMÁlvíz tERMÉszetes melegét. Élvezi a finom szŐRME érintését, és szŐRMEntén simogatást (szőrme – meszőr – masszőr, ez is ősnyelvi eredetű). Nem szereti a hirtelen HIDeghatást, ha a nagy hidegben dERMEdni, diDERegni, ciDRizni kényszerül, nem szereti, ha cIRMOs (piszkos), s ha kARMOlják. A ma divatos alakfORMÁlásnál odafigyelést éRDeMel, annak a dERMÉvel való hARMÓniája. Vigyázni kell, ne alakuljanak ki ORMÓs elváltozások (narancsbőr), és maradjon a dERME szép, tERMÉszetes, nORMÁlis, mint egy kisgyERMEké. A nőnél fontos a szép tERMEt és a szép dERME.

Az RM páros alvó R.M – M.R gyökként: ReM – MeR is jellemzőt rejt: hidegben a bőr, a DERME REMeg, MERed. Ha rossz bőrben van RÉMesen érzi magát. Öregkorra megROMlik a deRMe, a bőr, már nem bársonyosan finom. A bőr, DERME fontosságát jelzi, hogy mind élettanilag, mind szépérzék szempontjából fontos tényező. Hidegben a DERME DERMED.

DeRMe – DeRMeD hangváz: D-R-M – D-R-M-D.

Az egészséges, szép bőr, azaz DERME, jó MEDERben (der-me – me-der) tartja a testet.

DeRMe – MeDeR hangváz: D-R-M – M-D-R.

Éjjel, dURMOlás idején pihen a DERME. Nem véletlen alakult ki az a mondás a mélyen alvóra: húzza a lóbőrt, azaz lóDERMÉt. Aki DURMOl, húzza a lóDERMÉt.

A DERME – EMRED megfordítás azt is megmutatja, hogy a tERMÉszetesen szép bőr, minden beavatkozás nélkül szép MARAD, és ébredéskor, azaz EMREDéskor (b > m, ímette = ébren) is szép.

DeRMa – eMReD – MaRaD hangváz: D-R-M – M-R-D – M-R-D.

A DERME fő gyakorlati szerepe, s így ÉRDEME, hogy védi a testet.

DeRMa – éRDeMe hangváz: D-R-M – R-D-M.

Ezek a felsorolt – csak magyarul értelemadó, értelmezhető – hangcsoportok az ősnyelvi, ómagyar eredetet is igazolják. A hangvázak hangkapcsolati változatai szintén. A BŐR utódnyelvi neveinek értelmét, vele kapcsolatos jelenségeket, foglalkozást csak a magyarázó nyelven lehet kibontva, átfogóan elemezni, értelmezni!

RM – MR: a deRMének – ahhoz, hogy szép legyen: híMRe-háMRa-szeMRe – szüksége van karbantartó finom kréMRe.