Magyar szógyökök a román nyelvben
DRĂGĂLAŞ – kedves, bájos. A szó gyökere az ősnyelvben keresendő. Hozzuk előbb az ă hangot a d és r hangok közé: d/ă/rgălaş. A szeretet egyik kifejezése ember-ember, állat-állat, vagy ember-állat közt is az egymáshoz simulás, odaDÖRGÖLŐZÉS, DÖRGIZÉS. Ez a mindenkor megnyilvánuló jelenség, az ősmag(yar)-nyelvben kifejezésként is élt a szeretet kinyilvánításának szemléltetésére. A mai magyar nyelvben erre ritkán használjuk, de az utódnyelvekben megmaradt. Erdővidéken levő szülőfalumban, gyermekkoromban, amikor még sok fiatal élt a faluban, és esténként egy legényt, leányt összebújva, csókolózás közben láttak, viccesen mondták: Ezök mán degednek, mint a cseber a kútnál. Mi a degedés? A kiszáradt dongás faedényt, a csebret, melynek deszkái közt kifolyt a víz, odatették a kút mellé, és vizet öntöttek bele. Addig tartották ott, ameddig a deszkák megszívták vízzel magukat, egymáshoz közeledtek, összetapadtak, és tökéletesen összeilleszkedve zártak minden kis rést. Ez a degedés. A szerelmi, testi kapcsolatban a d hang jelenléte meghatározó: édi, didi, dege-digi-dugi, degedés, DÖRGÖLŐZÉS, DÖRGIZÉS.