Ami későbbi összevetésekből még kiderült

A DUNA névről Miért volt ISZTER a neve a ma DUNA nevű folyónak, és miért nem az ma is? Hogyan maradt fenn a székely köztudatban a DUNA név a bőség fogalmaként mai napig tartóan, ha keletről jöttek volna a mai lakhelyükre? A fenti kérdésekre adott válaszok magukban rejtik a térség őskori történetének egy jelentős részét.  

Ma is élő kifejezés: a háztetőről leeERESZkedő víz  az ESZTERhéján SZIvárogva folyik le a földre. Tehát az ESZTERhéj vízlevezető. Beszámolók írnak arról, hogy a Kárpát medence valaha a Kárpátok pátoló karéja által körülölelt tenger volt, amelybe belefolytak a nyugatról érkező kisebb, nagyobb folyók. A PÁTol, pátyol, pártol szavak alapvető jelentése: támogat.

A KÁRPÁT jelentése: KÖRPÁT, KÖRPART, amely támaszként tartotta vissza a víztömeget. Amikor a Vaskapunál átszakadt a hegylánc, a víz utat vágott magának a hegylánctól délre eső alföldön a mélyebben fekvő síkságok irányába. Valószínű, ekkor telt fel – a ma Fekete tenger által borított – korábban emberek által lakott mély terület, s a víz szintje oly magas lett, hogy idővel átmosta a Földközi tenger felé az ottani mélyebb részt, összekötvén a két tengert. Ez a sziklaszakadás nem egyszerre, hanem szakaszonként történt, bizonyos időközönként mindaddig ameddig teljes mélységet elérte. A Kárpát medencébe a továbbiakban is befolytak az addig erre tartó folyók. Ezek közül az egyik – bővizű lévén – korábban DUNA névvel már létezett. A DUNA név összegyűlt bő vizet jelent. A kialakuló korábbi tengerfenék domborzata adta lehetőségek szerint átszelte az addigi tengerfenék síkságát, idővel medret vájt magának, és a továbbiakban vízleERESZtőként szolgált mindaddig ameddig le nem folyt a fölös víz a térségből. Ezt a természetes ERESZcsatornát nevezték el az itt letelepedők ESZTER*, ISZTER névvel, akár mint a vízleERESZtő ESZTERhéjt. Ez a mai Esztergom és a kialakuló Fekete tenger közti szakasz volt. Megtörténhet, hogy ugyanazon időben élt mindkét megnevezés. A DUNA felső szakasza irányából leköltözők hozták a DUNA nevet, nekik az volt természetes. Ahogy a leköltözők belakták a felszáradó földeket, a későbbiekben általuk a DUNA név vált használttá a folyó egész hosszában. Ez azért is, mivel véget ért az ISZTERhéj, ESZTERhéj jelenség, a fölös vizek lefolytak. DUNA – sok összeGYŰlt víz, vízbő folyó, amely – főleg áradáskor – nagyon jön: GYÜN A. Ez volt az ősmag(yar)-nyelvű nép által adott megnevezése a folyónak, a Kárpát tengerbe ömlő felső szakaszán. A DUNA összetevői: DU – UD, ÜD, víz. NA – NEdv, szintén víz. A víz jelentésű gyökök kétszeres jelenléte hatalmas mennyiséget szemléltet. A D hangnak a GY hang összetevőjeként levő szerepe is érthető a már említett GYÜN A kifejezésből: GYÜN A, GYÜNA, DUNA. A D hang folyamatjelölő is: iDő. Ám a DU gyök mást is jelent. Gyermekkoromban eső után DUgát csináltunk sárból a házunk előtti árokban, hogy felGYŰljön a víz, és annyi víz lett, mint a DUna. A DUna szó, az egy helyre GYŰjtött nagy mennyiséget jelentette. A DUnna, DUnyha, sok pehelyből készített DÚs ágynemű. A DUnáné párnája, nagy területű, még erjedő, laza kötésű tőzegláp rugalmas felülete, melyen hintázni lehet. A DUskeblű hölgynek nagyok a mellei, és lehet, hogy egyébként is DUndi, DUci. Ami DÚs, sűrű, sok van belőle. A DUma sok beszéd. A nagy területen való rombolás – DÚlás. A nagyobb erővel oda-vissza lökdösés – DUlakodás. A tengervíz emelkedése – DAgály. A kelendő tészta megDAgad, a megütött testrész DUzzad, DAgad, a faedény a víztől DEged. A sértődött ember a felGYÜlemlett sérelmek miatt DUzzog. Az egymásra nagy kupacban rakott holmi leomlik, székelyül mondva: leDUvad. A pusztító, ragadozó, DÚló vadállat: DÚvad. Aki gazdag, DÚskál a jóban, az Ú hangot Ő-re váltva DŐzsöl (bővelkedik), és ebből az ősmag(yar)-nyelvi szóból torzult a DÚsgazdag velencei DOge (dózse) rangneve, akinek minden jóból DÖgivel jutott. A csinos, szép nő azért DÖgös, mert bájakban bővelkedő. Talán nem kell több kifejezést felhozni a DU gyök, a DUna első szótagja értelmének bizonyítására. A második viszont érthetően víz. Ha a gyököket, betűket fordítjuk, váltjuk: NADU, NADár, NÁD (vízi növény), NEDű, NEDv, NADv, vAND, VANDUo stb. E gyök jelen van a SzajNA, MajNA, RajNA nevekben is. Tehát, két ősgyökkel tömören: DUNA, érthetőbben: BŐVÍZ. Hosszabban magyarázva: bőséges vízfolyás. És ez csak magyarul érthető, bontható! Ez az eredete, gyökere a román adunare – gyűjtés, gyűlés, gyülekezés szónak. Olaszul adunare – összegyűjt, adunamento – egyesítés. De ez a magyar szóból eredő, mivel azokon a nyelveken nem magyarázható meg összetevőinek értelme! Sem az olasz, galíciai Danubio, román Dunăre, angol, francia Danube, albán Danub, cseh, szlovák Dunaj, szerb, horvát, bolgár Dunav bontható részei nem értelemhordozók, nem illeszthetők azokon a nyelveken belül.  

Korábbi véleményemet elvetve, azt mondtam, hogy a babilóniai ISTÁR, ISZTÁR, ESZTER neveknek semmi közük a folyó megnevezéséhez. Csak a fent leírt gyakorlati ok vezetett a név kialakulásához. Ám rájöttem, az esztergomi oroszlánok mégis visszamutatnak Mezopotámia bővizű síkságaira. Eme oroszlánok léte nem vitatható, bár nagyon szeretnék valakik nem létezőként teljességgel eltűntetni a néptudatból. Tehát van kapcsolat az ISZTER, ESZTER, ESZTERGOM és a mezopotámiai, babilóniai vár ISTÁR, ISZTÁR kapuja falán látható oroszlánok közt. Érdekes összevetése az eddig felismerteknek: Gyermekkoromban az idős székely gazdák mindig azt mondták a szép búzatáblára: „Ojan, mind a DUNA.” És ezt úgy ejtették ki, hogy szinte magad előtt láttad a széles hömpölygő folyását, pedig mi csak a Kormost ismertük. Vajon miért nem a Maros, Olt? Azok nagyobb folyók. Mert hol van Székelyföld a DUNÁtól? Azért mert a székelyek a DUNA mentén jöttek a Kárpát medencébe, és az Árpád előtti időkben ez a nyelvet megőrző nép lakta be a térséget, s ők fogadták Árpád hadait. Ezért maradt meg napjainkig a bőség fogalmaként a DUNA név a székely közbeszédben. Írtam már az SZK kötött mássalhangzó-páros és az SZ.K – K.SZ gyök szerepéről Európa őslakói vonatkozásában. A baSZKok, gaSZKonok, etruSZKok, SZKotok (skót), SZéKelyek. A baszkok magukat euskaldoknak nevezik: euSZKald. Ők Káldeából jöttek és fővárosuk BiLBao. BILBAO – BABILON. Az a nép ott szétvált, a baszkok maradtak, a gaszkonok északra, a mindig szokotáló, kiszámított szkotok, azaz skótok még messzibb északra, az etruszkok, székelyek keletre, majd a DUNA vonalán a felszáradó Kárpát medencébe jöttek termőföldet keresni. Ez a vonulás lassú volt, mert eközben minden hegynek, völgynek, folyónak nevet adtak azok jellemzői szerint. Ezért magyar a megnevezése mindennek Európában a Pireneusoktól az Altáj, Ural hegyvonulatáig. Sőt: Ibériától Szibériáig. Az etruszkok végül a vízközi Italköz földjére vonultak le. Ezeknek a felsorolt népeknek, mindannyiuknak vérükben volt a termőföld szeretete. Az ISZTER, ESZTER folyó GOMjánál, kanyarulatánál ESZTERGOM városát megalapítók hozták magukkal az oroszlánok emlékét.  

A folyónak az ISZTER, ESZTER nevéből eredt ESZTERGOM városának neve, amelynek jelentése ISZTER GAMja, ESZTER GOMa azaz kanyarulata. Az ESZTERGOM név azt is bizonyítja, hogy a városalapítók ekkor még jelentős víztömeget találtak, amelynek szintje lassan ERESZkedett le, de már látható volt, hogy ott éles GOMot, kanyarulatot vesz az addig DUNA néven ismert folyó. Végezetül: mindkét név ősmag(yar)-nyelven fogant, mély szomorúságára a többi, ma itt lakó népeknek, akik mindent saját tulajdonuknak szeretnének tudni. A nyelv azonban őrzi a történelem tiszta igazságát hamisítatlanul.  ——————————————————

*Ha már szó esett az ESZTER  névről, az: nem zsidó név. A bibliai ESZTER ezt az ősmag(yar) eredetű nevet álcázásként vette fel, hogy ne vegyék észre zsidó származását. Addigi neve Hadassa volt.