DZSÚSZ – Tisztán déligyümölcsből való gyümölcslé. [angol < francia] Mivel a DZS kötött mássalhangzó-párossal indul, így szókezdő a D.ZS – ZS.D gyök: DőZS – ZséD, amely a DÓZSe, DŐZSöl, zs > s váltással DÚS, DUSkál szavakban BŐSégről (d > b) beszél. A DZSÚSZ léDÚS déligyümölcsből készülő gyümölcslé. A DZSÚSZnál a DÚSlevűség elsődleges fontosságú.
A fordított ZSÉD gyök felüdítő ÉDes nEDű értelmű, s ez a ZSÉDA név jelentése is, ugyanis a ZSÉ, ZSI, ZSÚ stb. ősgyökök egyik jelentése folyadék. A ZSÍl folyó, a ZSIlip vízszabályozó, a ZSIndely, ZSÚp(fedél) vízlevezetők. Vagy felüdülés, a hajdani lányos házak ZSÚrjain. Az ÚSZ ősgyök is folyadékkal kapcsolatos értelmet hordoz, ÚSZni nemcsak vízben lehet szó szerint, hanem a kellemes érzések bőségétől, azok tömkelegében, a boldogságban is. A finom ízek összességét nyújtó DZSÚSZ által kiváltott érzések egyike ez. Az SZ hangos ősgyökök széleskörű kifejezési övezete még tágul a rokonhangok kifejezőerejével. Az ÚSZ – SZÚ, ISZ – SZÍ ősgyökök jelen voltak a lé halmazú, azaz folyékony ételek fogyasztási módozatai kifejezéseiben. Úgy ISZták, hogy SZÍtták, vagyis üreges eszközzel, mondjuk náddal SZÍvták, SZIppantották, SZUppantották fel. A SZUP gyökből van ma a SUPa = leves román szó. Az ISZ – ÍZ kapcsolódik egymáshoz, de az ÚSZ – ÚZ is. Az ÚZ hASZnál (úzus) értelmet is tartalmazott az ősnyelvben: hÚZ, nyÚZ stb. A DZSÚSZ szóban levő ÚSZ gyök mintegy bUZdító, SUgalló annak hASZnálatára. Persze a természetesre, nem a mesterkélt, hamisított DZSÚSZra. Összegzésül: a DZSÚSZ kifejezés létezett az ősmag(yar)-nyelvben azokon a tájakon, ahol e gyümölcsök állandóan kéznél voltak. A JUICE ennek az angol, francia nyelvek hangzástörvényei szerinti módosulata.