ANYA – Az a nő, akinek gyermeke van. [A Magy.Ért. Kéziszótár szerint: ? finnugor] Az ősmag(yar)-nyelv  tömöríteni  tudott  több  jelentést rövid szövegben, akár a mai  magyar nyelv is. Vegyük az  Évához  intézett,  feltételezett  első  Ádámi  mondatot:  NÉ  VAGY  TE.  Arra,  hogy  ez így  elhangozhatott,  bizonyíték  az  ősmag(yar)-nyelvi  eredetű,  a szanszkrit nyelvben  rögzült  feleség  jelentésű  NAVASTI szóalak,  mely  a  román  nyelvben  NEVASTA,  a  szláv   nyelvekben  NEVESTI alakban  maradt  fenn. A LENNI ige  alakjai  változtak,  de  a  VAN,  LESZ,  jelen  és  jövő  idejű alakja  a  régies  jelen  idejű  VASZ  alakot  is  kivetíti.  (Nagyanyám  még használta!  A  csirkéket  keresve  mondta:  Hol  VASZtok,  no?  Hol  VASZkolódtok?) A NÉ VAGY  TE,  NÉ  VASZ  TE  kifejezés  több értelmet  tömörít. NÉvaszte   tartalmazza  azt,  hogy  NŐről  van  szó  –  NÉ. NÉVaszte  azt,  hogy  NÉV  rejlik  benne. A nÉVAste a  NÉben az  az t illető  NÉVre  is  mutat:  ÉVA.  (Sőt:  N/ÉVA,  itt  az  északi  folyó nevének  magyarázata. ) A  NÉVASZTE egészében:  NŐ  VAGY  TE. A NÉVASZTE szó  visszafordított  alakja  VÉNA/SZTE,  melyben   jelen  van  a  másik ősmag(yar)-nyelvi  név,  az  ÉNA,  azaz  ENÉH,  de  a  VÉ/N/A is,  melyből  a  latin  VÉNUSZ.  A  VÉNA  ÉR  ERedő  kapcsolat  így  érthető. Érdekességként: románul  a  lenni  ige  van  alakja  este  (j/eszte),  melyben szintén  megjelenik  az  st  –  szt   páros,  mint ősmag-nyelv  eredetű  vonatkozás. Ha innen  megyünk  a  lett,  lesztek  szavaink  nyomán  a  vagytok,   vattok,  vasztok irányába,  és  a  v  zöngétlen  párjára,  f  hangra,  az  a  hangot  é-re  váltva,  a  vaszból  fész  lesz:  fészek.  A  vaszok is fészek, vaszkolódik, vackolódik, aki  helyet  készít  magának.  Az  sz  hang  itt  jelentős  értelmi  kulcs: vac / s / kolódik fészkében, szöszmötöl,   szedelőzködik. A  nő,  a  csodálatos   női  öSZTönéből  eredően  „fészekrakó”.
NÉ VASZ TE  –  né vasz  te,  né  vagy  te,  szülő,  fészekrakó,  vaszokrakó ÉVA, ENA,  ENÉH,  ANA,  ANYA.  Az  ANYA  szóban  az  NY hang  fontos  értelemmeghatározó.  Az  ANYAméh  az  a  hely,   ahol  ANYAgi létünk  kezdődik.  Az  ANYAi  öl  ENYhe  fészek,  úgyszólván  mENNYei  védelem  a  kisbaba   szemszögéből.  Az ANYA  a  NYAvalygásaink,  a  NYAfogásaink  megértője.  Neki  NYögjük  el  aggodalmainkat.  Kis  NYÁpicként  őt  NYAggatjuk, NYÚzzuk mindenért.  Az  ANYU  NYUgtat  meg  és  NYÚjt   védelmet.  Ő  a  menedék,  NYUgalom  szigete.  ANYÁnk  lát  el  NYÁmival,  azaz  táplálékkal.  Alapvető  ANYAgi  gondjainkat  ő  elégíti  ki,  bár  ennek  feltételeit  az  APA  teremti  meg.