EGO/centrikus/ – Mindent csak a maga érdekei szempontjából tekintő. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: latin elemek]  Az első ember EGY. Ő az EGY ÉN, azaz EGYÉN. ÉN = MAGAM. EGYmagam. Én egymEGOm. A szó kialakulása hasonló lehet a többi ókori név módosulathoz. Például ógörögben NARCisszusz, aki önmaga ARCképébe volt szerelmes.

Ennek neve ősmag(yar)-nyelven alakult ki, és ÖNARCOS lehetett, amely végül az eSZ-ező ógörögben NARCISSZUSZ lett. Vagy a HÁRFÁSból HÁRFEUSZ, majd ORFEUSZ. Esetleg az ÁPOLÓból APOLLÓ. A hirnök hANG ELOSZtóból ANGELOSZ (angyal). Abból aki szüntelen az utat tAPOSTA, APOSTOL. Mindegyik szóban ott van az árulkodó kötött mássalhangzó-páros. De a latin ÁMOR is a MÁMOR előhangvesztett változata. Mondhatná valaki, hogy véletlen. Ám van egy mondás: A véletlen az Isten ujjlenyomata. Vagyis a “véletlen egyezések” nem is véletlenek, hanem az egyetlen tőről indulás bizonyítékai. Ennyi „véletlen egyezés” esetén le kell ülni, és átnézni komolyan a nyelvi  kapcsolatokat, mert ha komoly elemzésnek vetjük alá, az összes ógörög istenségek neveinek ősmag(yar)-nyelvi eredete bizonyítható.    

EGRES – Zöldes-fehér vagy pirosas színű bogyó alakú savanykás gyümölcs. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: vándorszó: … latin] Az hogy vándorszó ez biztos, és hogy nem latin, az is. Egyik nagy bizonyíték a GR páros, a másik az s hang, vagy inkább a RES végződés. A RES – SER, nyál SERkentő hatású savanyú íz. A GR páros jelen van a cseh anGRest, szlovák eGRese francia, galíciai, horvát, katalán, lengyel aGRest, litván aGRastas, román aGRişă, portugál, spanyol és más nyelvű, eGRest jelentő szavakban. A GR páros itt G.R – R.G gyök: GöR – RöG, amely jellemzőt rejt. Ezekkel alkothatók a GÖRdül, GURul szavak és fordítottjaik RÖG, RÚG. Az uGRik, GÖRdül, GURul szavak a bogyó külső fizikai jellemzőit érintik. Nevét a savanyú, fanyar íze okozta RÁGóizom összehúzás, foGRa hatás (foga vásott az egres evésben), viccesen nyál boGRa futás okán kaphatta. Ez oly jellemző rá, hogy sok nyelvben a savanyú szót fejezi ki. A spanyol aGRio, a román aCRu (akru, g > k váltás), francia aiGRe mind savanyú. Eredete viszont ősmag(yar)-nyelvi, a latin megörökölte. A savanyú íz mozgásra serkentő. A GR páros a bugris, grádics, igric, tigris, ugrál, ugrabugra, bogrács, bögre, m/agrár, szavakban is, és ezek egyike sem latin.