EGYVENG Testvér [ősi hun szó]

A szó az EGY – GYE ősgyökből indul, amely magasság és mélység jelölője a nyelvben: hEGY – GYEh.

A GYV hangcsoport – EGYVE – az EGYVEleg, zAGYVA, nEGYVEn, fEGYVEr szavakban több valaminek egy csoportban létét, sorsdöntő erőt leírók.

A GYV páros, mint GY.V – V.GY gyök: GYáV – VáGY, VEGY mélyebb értelme a szóban. E gyökkel alkothatók: VÁGY, VEGYes, VIGYáz, GYÁVa, GYÖVök, GYŰVök szavak, és ezek egy érzelmileg kötődő testvéri közösségben jellemzőket takaró kifejezések. Azt sugallják, hogy testvérek, eGYVengek gyűrűjében elVEGYülve véDVe, véGYVe VIGYázva VAGY (a lenni ige). Nincs GYÁVaságra ok, és nincs is helye.  A létünk –, hogy VAGYunk – úgy nyerne értelmet, ha szerető eGYVengek VAGYunk. Az lenne a VÁGYunk, hogy minden terhet közösen VIGYünk.

A V.N – N.V gyök: VeN – NéV, az egyVENgek, azonos VÉNa vérei, azonos törzsi VÉN, sátorapa, nesztor NEVén NEVeztettek.

Az NG hangcsoport – ENGE – sok ember, mind egyvENGEk, akik együtt barANGOlnak, csatANGOlnak erdőn, mezőn, vannak köztük hANGOskodók, de csilINGElő hANGÚ kicsinyek is, anyjuk nyakában csÜNGŐk vagy kis gézENGÚz csínytevők. A nagycsaládot az egymás közti gyÖNGÉd szeretet, sőt rajONGÁs is jellemzi, de azért vannak INGErkedések, zsibONGÁs. A testvérek közt rANGkülönbség van szülöttségi rend vonatkozásában.

Az N.G – G.N gyök: NéG – GéN (négy – gyén). Egy régies kifejezés: inNÉG indul (odég megy), azaz innen. InNÉG indul a GÉN (gyén), az egyveNGből eredés örökletes tulajdonságait hordozó hamisíthatatlan jEGY, az EGY azonos helyről indulás bizonyítéka. Minden kezdet forrása EGY (Ősegy) azaz a Teremtő. A földi EGY ÉN az első ember, a GYÉNalap, alapGYÉN, az EGYÉNiség, E GYÉNiség meghatározója, megváltozhatatlan örökítő jEGYe.

Itt párhuzamot vonhatunk a víz, VAND megnevezése és a vér, VENG közt, amelyek egy pontból kiinduló, azonos VÉNán, éren VONuló áramlatok. Minden folyó sajátos ismertetőjegyeket hordoz a forrástól a torkolatig, ahol átadja az utódáramlatnak. Minden EGYÉN hordozza nemtője eGYÉNiségének, GYÉNjének jEGYeit, és átadja utódainak. Ez eGYENgeti a sajátos, örökletes tulajdonságok, jellemzők útját, megmaradását.

Az utódnyelvek közül a latin és leánynyelvei a vér szót, NG párost tartalmazó szóval fejezik ki: sanguis, sang, sangue, sangre, sânge. Az NG páros, mint N.G – G.N alvógyök, a GÉN, GYÉN jelen van ott is kitörölhetetlenül.

Visszatérve a számnévhez: talán egy erős, összetartó, együtt dolgozó, NÉGYelő, bevehetetlen közösség – (n)egyVENg, több mint NEGYVEN (ez egy küszöb) egyveng (egyvér) együtt. Úgy tűnik, hogy a NEGYVEN, a munka számának, a NÉGYnek tízszeres szorzata, az örömünnepi harminc utáni első küszöb az EGYVÉrből származók teherbírásának felmérésében.

Ez azt is jelenti, hogy a további számoknál a VAN, VEN nemcsak besoroló, létezés tényét rögzítő, hanem a családnál maradva, összeVONtan: öttíz VENg (ötven), hattíz VENg (hatvan), héttíz VENg (hetven), nyolctíz VENg (nyolcvan), kilenctíz VENg (kilencven) EGYVENG van, mindannyi EGYVENGből, egyvérből származó.

Aki hetvenkedett, az a mögötte levő hetven VENgjének, hetVENgjének (egyvérből való vérei, testvérei) tudatában bátorkodott, hANGOskodott nagyképűen. Ismert, hogy a hét, a hetven a próbatételi pálya: hetedhét ország, hetvenhetedik hegyén lezajló viadal próbatétele.

Tehát a tízes számcsoportokban a VAN, VEN az egyvérből, egyVENgből származást is jelenti.

Ami hun, az ómagyar, azaz ősnyelvi, a teremtés eredeti nyelvén kelt szó. A hunok nyelve az ómagyar egy tájnyelve lehetett.

GYV – VGY: az eGYVeng kedVGYűjtő testvériség.

NG – GN: az igazi egyveNG érzés, mint máGNes tart össze vonzásával.