A BÜTÜ, a szálirányra vagy a hosszanti tengelyre merőlegesen laposra vágott felület. Hasonlatként az edénnyel mért szemes gabona az edény (pl. véka) tetején elÜTőleg, tehát színÜlTig tele. Általában egyenes lécet, botot húztak el a tetején. Az ilyen teljesen tele mérésre is mondják: el van BÜTÜlve. Székelyföldön a tengelyre merőleges, a szekér rakterét lezáró deszka neve BÜTÜdeszka. Amikor fából készítenek valamit, akkor számít bevégzettnek a munka, ha legalább egy nézetből merőlegesen le van szelve a vége, azaz el van BÜTÜlve. A szép fenekű nőre mondták: – Ej te, micsoda formás BÜTÜje van! Gyermekkoromban, ha elmentünk este valahová, és én ott elaludtam, mikor haza kellett indulni, mondta nagyanyám: – Ülj BÜTre, gyermök! Vagyis fekvőhelyzetből üljek a fenekemre.  A rossz gyerekre mondták: – No csak, ma megBÜTÜllek! Azaz elfenekelik. A BÜTÜ mindenképp tömör, lezárt bevégzést jelent.