ELEFÁNT – A legnagyobb szárazföldi, ormányos emlős. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: latin < görög] Az ELEFÁNT neve   EL – LE ősgyökből indul. Az L hangcsoport – ELE – az ELEfánt jellemzőit leíró: az ELEfántnak az ELEje emELŐ, ormányával ELŐl emELŐ fontOLÓ, FONToló.

A FONTolás a súlynak emeléssel mérése, azaz a súlymegállapításért végzett emelés műveletét FONTolásnak is nevezték. Ugyanakkor a szökőkutat, mint vízlelő helyet, amelyből magasra feltör a víz, az F.N – N.F gyökből: FaN – NaF, alkotott szóval fejezték ki, és FONTos vízlelő PONTnak nevezték A NAF gyök feltörő folyadékot jelent a NAFta szóban is. E kút nevét a latin utódnyelv is FONTis alakban használta, és leányágai is: az olasz FONTana, spanyol FUENTe, portugál FONTe, francia FONTaine stb. Az ELEFÁNT nevében a FÁNT hangcsoport az ormányából ELŐl kilövellő vízsugárnak az ilyen feltörő vízhez való hasonlítása. „A kőkor szava: kép.” V. Cs. Az NT kötött mássalhangzó-páros, amely jellemzőket is takaró szavak kulcsa, mindenképp ősnyelvi eredetre vall. Itt kapcsolatba hozható a FAN gyökkel, amely az emberi ágyékot jelenti, ahonnan szintén nedvsugár kilövellés történik.  
Egyébként minden állat ősmag(yar)-nyelven kapta nevét, és abból módosult a világ többi nyelvére. Bővebben a csimpánz, kenguru, angolna, bálna, delfin, rozmár, oroszlán, tigris, hiéna stb. címszavaknál.  

FAN – Fanszőr. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor] A zárjel előtti dőlt betűs  szöveg a MÉKSZ-ből vett megállapítás, és bővítendő, mivel nemcsak a szőrt, hanem az egész ágyékot jelenti. Ne értsenek félre, a következő mondatokban a nyelvnek a nemiséggel kapcsolatos – szavakban megjelenített – pőreségét mutatom. A kezdetek idején semminek nem volt aljas értelme, hanem a képi, gyakorlati szerep pontos leírása jelenik meg a szavakban. Minél FONtosabb volt egy testtáj, annál több, színesebbek a megnevezéseinek szavakban megjelenített változatai. A FAN szó és bővítményei az F.N – N.F gyökből indulnak: FaN – NaF (fan, fen, fin, fon stb.). A NAF gyök NEdV, a jelképes olaj – NAFta, amely az élet megszépítői közé tartozik. A FAN szó eredetét a helyével lehet kapcsolatba hozni. Hasonló a hón szóhoz, amely kar, kéz és takar értelmű is. A HÓN a kar és a felsőtest közti takart felületet jelenti. A FAN az ágyéknak a combok által összezárt, takart felülete, amely hátul a FENékben ér véget. De az N hang értelmét véve, az ON, FON, és a kellemi IN, FIN(om) is ezzel kapcsolatos. 

A nemi összeFONódások FINomsága ismert. A fordított N.F gyök az F > SZ rokonhangzó váltással NASZ, azaz NÁSZ. A FAN – ágyék, a NÁSZ alapvető eleme. A NÁSZ a diNASZtia létrejöttének kiinduló eseménye. A régi írásokban így írták le: ÁGYÉKából származott utódai: … és a FANból kialakult a FAMília (n > m hasonulás), majd a diNASZtia. A FAN gyök a FA ősgyök bővítménye. A FA értelme: FEl (magasba), FEszes, SZÁl (fa). A FAN gyököt a CzF Szótár a FON, FONal fogalmával társítja. Majd ezt írja: „[…] szőr, mely a szeméremtest körül nő, szeméremszőr. Különösen, némely vidékeken, egyedűl a nők szemérme körül növő szőr neveztetik így. Némely régieknél pedig az ifjak és szüzek szeméremtestén sarjadzó gyönge pehely.” A FON, SZÁL értelem a szőr-szálak, de a FON már jelképes FONatokat is sejtet: FONdorlat vagy FONtos. Azt tudjuk, hogy az emberi történelem folyamán az események indítóokait, a történések legtöbbjét, minden jó és rossz FONdorlatot – FENséges felemelőtt és FENekedő rombolót – az emberi test e tájékához lehet kötni. A FAN, az ágyék, a nemiség lehetett volna csak jó, felemelő célt betöltő – amire eredetileg alkottatott – de mára az aljas FONdorlatok bűnös mocsarába süllyedt. A nemiség a legerősebb, legnagyobb VONzerő (von, fon, fan). Ennél FONtosabb – a két nemet egymás irányába elindító – VONzó mozgatóerő nincs a földön! Nem találni magasabb érzéki kellemi szINtet (csintalan, finom, pina). A FAN szónál még az A hang háttéri értelmére is figyelni kell. Az A leghatározottabb magánhangzónk, az AkArAt fő megjelenítője. A fAN esetében az A-n különleges hANgsúly vAN. És itt egy kulcs: az F és V hangok rokonsága, válthatósága. A léthez kötődő értelem is benne rejlik a FAN – VAN gyökökben. Ez a lét, a VANni, LENni alapfeltétele. VANni, LENni: F.N – N.F gyök: FaN – NaF, a férfi (fer = erő) FANból INdul csINtalanul (élvezettel, ez a csinál szó szerepe itt) a NAFtával a parányi VAN (a lét apró csírája) –, amely életképessé teremtetett VAN (Isten) által, tehát nem emberi érdem – a másik (a női) FANba. LENni: L.N – N.L gyök: LeN – NőL. A NŐ FOgad, a VAN az ANban (anyában) megFOgAN, AN megFOGja a parányi VANt, és benne, ENben NŐL. INnen INdul – NŐből NŐL – az életnek nevezett FONtos FONal, foNAL. NÉLből, NŐLből LENni, majd NŐLni. Az F az An, vagy a V az An – VAN, a FANból VAN. Az F erőt jelent: Férfi. Az A AnyA, Asszony. Rajtuk a hANgsúly. De kettőjükből következik a V hanggal a VAN, a lét, az élet. Megkerülhetetlen értelem húzódik meg itt. A férfi – KAN (az első fiúgyermek neve). Az AN anya, AN fordítva: NA. (pina). De az A hang másképp is jelen van e testtájjal kapcsolatos kifejezésekben. Gondoljunk az ASZ gyök kiterjedés értelmére (asztal, asztag, asszony a > e terpesz), és bekezdő hangként a nagy jelentésű B hanggal, a teremtőerő F hangjával való ASZ értelmére. A VAN az ősmag(yar)-nyelven: VASZ. A hangsúly az ASSZ-on(y) van. Itt minden a NÁSZról, NEmzésről beszél: (pi)NA, (f-, b-) -ASZ – NÁSZ. A FAN gyök tehát nem a szőrzetet jelenti, hanem az ágyékot, s vele a nemiséget! Fordítva NAF, amelynek NA gyöke nedv, és bővizű folyók neveiben van jelen: DuNA, RajNA, MajNA, SzajNA. 

A NAF f > p váltással, magas hangzóval: NÉP. A férfi és NŐ ágyékából NÉPek folyama indul. Az F hang a teremtői erő hangja. A vele képződő ősgyökök, gyökök mind teremtői, alkotói (emberi is) erőt leíró fogalmak alapszavai. A FAN gyök F hangból induló ősgyök bővítménye. E bővítmények közt van a FEN, FÉN, amelynek nyomán képződik a FENség, FÉNYesség. Ebből a gyökből indulnak a FINom, FONtos szavaink. A legcsodálatosabb lelki-testi FINom érzés, a földi testi lét legFONtosabb következményét vonja maga után: új ember születését, s az emberi nem hosszú FONalának kezdetét, ez már a teremtésben való emberi részvétel. Némely utódnyelvben a FAN gyermeket jelent. A francia enFANt azt is mutatja, hogy ágyékból jÖN, a FANból: EN-FANt. De jelen van az Ibériai félsziget nyelveiben is: inFANt. A FAN és jelenségei e szemszögből tekintve nem lealjasítóak, hanem felemelőek. Sajnos ma több a mocsár, mint a FENnsík. A FAN szó az első beszélt nyelven alakult ki, és letagadhatatlan, a nemzés fogalmával való értelmi kötődése. Alkotó hangjaival a hangválthatóság keretein belül létrehozható szavak is bizonyítják ezt.