ÉRC – Fémet tartalmazó ásvány, kőzet. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: német] Az ÉR – RÉ ősgyök itt ÉRték jelentésű. Az RC hangcsoport – ÉRC/E – kemény, éles, kiélezett helyzetek, jelenségek, dolgok, állapotok stb. kifejezője.

Az ÉRC* legmeghatározóbb azonosítója: a külső képe, ARCUlata, mivel külső képe alapján is eldönthető, milyen összetételű, tartalmaz-e fémet, és milyen fémet. Az ÉRCEk élesek, ridegek, akár a dURCÁs, mORCOs, hARCIas szembenállás, viselkedés. Az ÉRCEs él mélyre ható kARCOlt nyomot hagy a felületen. A hARCI fegyvereket ÉRCEkből olvasztott fémekből készítették. A szekERCE is ÉRCEs fémből készül, s éle kipERCEnt egy darabot a fából. Az ÉRCből könnyen kipERCEnthető egy apró rész. A férfias éles hangot ÉRCEsnek mondjuk, akár a harangszót. Az R.C – C.R gyök: ReC – CeR (r > l: cél) hangjaival írható le az ÉRCkőzet felületén levő vékony vonalak (cérna), RECék, amelyeken  megmutatkozik a fémtartalom. A CzF Szótár leírása: „Általán ásványi test, mely jobbára más ásványokkal keverve kőalakban, bányaerekben találtatik. (Minera). Nemes érczek: arany, ezüst, platina; különböztetésül a többi érczektől […] tiszta állapotában más ásványok közt különösebben fénylés által tünteti ki magát. Szanszkritül arasz, latinul aes, (többi eseteiben r-rel: aeris, aere stb.) németül Erz, hollandul erz, erts, törökül pirinds stb.” Kiem. K.S. A magyar nyelvben az ER, ÉR ősgyök jelen van az ÉRC lelőhelyi jellemzőjében: „bányaERek”, a latin minERa sem nélkülözheti. Az ÉRC fénylő ÉRben mutatkozik meg, ez az ARCulata. A magyar ÉRC szó a fémben levő ERőt is jelzi. A szanszkrit nyelv is az ősmag(yar)-nyelvből örökölte. A török szóban is jelen van az IR ősgyök, egyébként a román pIRitben is, és ezek mind ősmag(yar)-nyelvi örökségük. Talán elég ennyi, annak érzékeltetésére: a mai magyar nyelv, amely az ősmag-nyelv egyenes ági örököse, oly kifejezési őserővel bír, hogy nevet adhat a kemény kőzetnek, és nem kell a németektől kölcsönözni azt. A német Erz (rz = rc) egy az egyben az ősmag(yar)-nyelvből átvett szó. Nem tud a német nyelv ennyi értelmi kapcsolatot felmutatni a kemény, éles ÉRCesség jelenségekkel, mint a nyelvi titkokat őrző magyarázó nyelv.

*Az RC páros meghatározó értelemadó a magyar nyelvben. Nem kellett a német nyelvből kölcsönözni az ÉRC szót. Itt vannak a magyar nyelvi jelenléte bizonyítékai: kemény, éles helyzet a vérre menő maRCangoló haRC, s fájdalmas az annak elvesztése nyomán fizetendő saRC, épp, mint a lélekben a kudaRC. A deRCe durvább őrlésű, mint a liszt. Az idő peRCekre van „darabolva”, az a méRCe. A durva öltésű féRC kiemelkedik a felületből, amint az egyébként rideg magas, havas béRC is. Kemény munka, a güRCölés, éles hang a keRCelés, vagy a forró zsír seRCegése. S lehetne még folytatni a huRCol, lidéRC, báRCa, poRC, táRCa stb. szavakkal, s az azok körüli jelenségekkel.