ERDŐ – Fáknak (vadon) együtt élő, és a köztük levő más növényekkel egységes tenyészetet alkotó tömege. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor] Az ERDŐ szó az ER – RE ősgyökből indul, amely az ERő, ERedet szavak töve is. Az RD hangcsoport – ERDŐ – az élettéri jellemzőit is leíró és kapcsolódik a benne élőkhöz is. Az ERDŐ IRDAtlan rengeteg, szűk szURDOkvölgyekkel, amelyben ORDAsok, pÁRDUcok stb. REjtőznek. Vadisznók csORDÁi, és más ORDÍtó vadak. De csORDOgáló ERek, patakok is indulnak onnan. Éjjel vagy borús, esős időben nagyon mORD, zORD a hangulata. Az ERDŐből nyert fát bÁRDdal faragják. Az IRDAtlan szóban is jelen van fáinak, aljnövényzetének tömör, bő sokasága. Egyik Rubik kockás elfordításban ERŐD. Az ERŐD védelmi – esetenként bevehetetlen – védelmi tényező. Egy másik elfordításban: DŐRE. A DŐRE jelentése: oktalan, meggondolatlan, és ez igaz, mert DŐRE dolog bemenni csak úgy a veszélyeket rejtő IRDAtlan REngetegbe. Még másik elfordításban: REDŐ, ez a fafajták RÉtegeltségét jelenti a domborzat magasodása függvényében. Az ERDŐ kimeríthetetlen forrása az életERőnek. A levegő felfrissítésének óriási vegyi ERőműve, az éltető ivó- és gyógyvizek fORrásainak helye. Gyümölcsök, gyógyító hatású növények tÁRháza. Kiváló minőségű fái alkalmasak épületanyagnak, tüzelőnek, eszközfának. Alatta a mélyben kincsek lapulnak: gyógyERejű gázok, amelyek ÉRtékes altalaji fémek vagy kén, szén mellől párolognak a föld résein a felszínre. Különböző vaDak, madarak bújnak meg ott véDelmet találva. A RE gyök a REngeteg szóban mutatja az ERDŐ egyik jellemzőjét. Az RD páros alvó R.D – D.R gyök a szóban: RúD – DuR. A fák, mint égnek meredő suDÁR RUDak állnak. Az E hang az EgyEnsúly kifejezője a nyelvben. Ez eset­ben az ERDŐ élettani EgyEnsúly szerepét jelzi. Az ER ősgyök, az ERő szótöve, ebből az R hang egymagában is az eRő hangja, valami olyant je­lent, ami uRal. Végtelenig, pörgethető hang. A fák végeláthatatlan Rengetege. Ez esetben ezt is jelenti az R hang. A D hang jelent folyóvizet is. A FeketeiD, FeketeüD, ma Feketeügy egy háromszéki folyó. Az iDő szóban a folya­matot jelenti, amely nem áll meg, nem állítható le. Itt a fák megszakítatlan folytonosságát jelenti a D hang. Az Ő hang az Ősiség, a bŐ, tág tér. Névmásként a harmadik: Ő, a távol levŐ személy. Messzire mutat. Akkor mi az ERDŐ? A Földnek élettani EgyEnsúlyt biztosító hatalmas ERőket Rejtő, élőfa Rengeteg, amely folyamatos – D –, végelátha­tatlan, távolba veszŐ. E meghatározás a négy hangból álló szóban elrejtve – ERDŐ –, amelynek minden hangja külön beszél. Még egy érdekesség: románul az ERDŐ = codru vagy pădure. Lehetne kérdezni: mi köze a magyar szóhoz? Nézzük meg, mi történik, ha megfordítjuk a cODRU szót: URDOc, a magyar nyelvben van szURDOkvölgyi ERDŐ megnevezés is. A PĂDURE fordítva: ERUDĂP. – ERuDĂp (ă = ő). Az idegenbe szakadt ősnyelvi szavak hangjai sok esetben Rubik kocka szerűen elfordultak, s bár első látásra semmi hasonlóságot nem mutatnak – mégis fellelhetőek, ha a „Rubik kockát” visszaforgatjuk. Az eRDő – szuRDok – coDRu – paDuRe hangváz: R-D – sz-R-D-k – c-D-R – p-D-R. A latin, angol FOREST a korlátlan ERőFORRÁST jelentik. A latin SILVA valószínű a SZÁLFA módosulata. RD – DR: az eRDő vaDRegényes táj, mélymeDRű, soDRó erejű patakokkal, benne fürge kis viDRák. Az eRDőkben munDRucok, páRDucok, oRDasok tanyáznak. Vannak céDRuseRDők.