Vannak oly szóalkotó elemek, melyeket megtalálunk különböző szavakban, és azokba mindig ugyanazt az értelmet viszik bele, mely némileg árnyalódhat a körülvevő hangok, gyökszavak értelemalakító hatásának függvényében. Esetenként a hangok némelyike változhat. Ezeknek értelemadó szerepe csak a nyelvbonctan keretei közt magyarázható.

Íme:
APTA, APTÁ értelemadó hangnyaláb szerepe is ennek példája. A kifejezésekben jelentése: feszesség, rend, illeszkedés. A katona hamar összekAPTA magát, és hAPTÁkba (feszes vigyázz) állt. A kAPTÁrban is rend van, akár a nAPTÁrban. A kAPTÁny kifeszíthető csAPDA (t > d). A lABDA (Székelyföld egyes falvaiban: lAPTA) feszesre felfújt játékszer. A kAPCA (t > c) illeszkedő, feszesre tekerendő, különben felsérti a lábat. Az utódnyelvekben szintén megtalálható. A román nyelvben a treAPTA – lépcső, mely sorban egymásután emelkedő szintek rendje. Vagy adAPTAre – alkalmazás, illesztés. Az alkalmazás – latin APTAtum, angol, francia adAPTAtion, olasz adATTAmento (p > t), portugál adAPTAção, spanyol adAPTAción.

OMOR, mely táguló belső üresség értelmű. Ilyenek: nyOMOR, hOMORú, gyOMOR, kOMOR, szOMORú stb. Az OMOR románul ölés, gyilkosság, mely szintén belső, értelmi, érzelmi üresség következménye. GÉNY minősítő, mely beépül a szeGÉNY, GÚNY, GÚNYa, GENNY, GENYó, GANYé, ciGÁNY, poGÁNY és más szavakba. A leGÉNY szónak egyik jelentése: a leg én vagyok. Ám a nagyszájú, hősködő nagyleGÉNYkedés már erkölcsi, értelmi szeGÉNYség. OLOG, mely a párOLOG szóban a megfogyás, megfogyatkozás értelmét képviseli. Itt gyakoribb a hangváltás, de az értelem marad. A tántOROG (l > r) esetében járási bizonytalanság. A hábOROG, kOROG, mOROG, dübÖRÖG, dÖRÖG, zÖRÖG kellemetlen hanghatás, mely a természetes életvitelben minőségi fogyaték. A nyekEREG, (pillanatnyi) beszédbeli fogyatékosság. A fenti tántOROG szóhoz kapcsolódna szédELEG szó is, de a székely bódOROG. Lehetne ellenvetés, hogy például az enyELEG nem fogyaték jelentésű. Nem, viszont a célja a nő egyensúlyból való kibillentése. Ha a képzELEG szót nézzük, az sem tűnik úgy, és mégis. Csak VÖRÖSMARTYt idézve: „Ábrándozás az élet megrontója, / Mely, kancsalúl, festett egekbe néz.” Aki ábrándozik – képzELEG, átvitt értelemben: kancsalul néz, mely fogyatékos jelenség. Az OLOG románul járási fogyatékos, sánta.
ORLÓ, mely egy folyamat megszakítása. Ilyen a tORLÓdó, kORLÁt, vitORLA, bitORLÓ megtORLÓ, ORLÓ (olló), sARLÓ, tARLÓ, tÁRLÓ stb., melyek megállítanak, vagy elvágnak valamilyen terjedést vagy összegyűjtenek, felhalmoznak.
ACA, mely minőségi süllyedés leértékelő értelmét közvetíti az ACAt, kACAt, pACÁk, vACAk vagy c > sz váltással az ASZAt, mASZAt és más szavakban. Ugyanez az értelem bújik meg az OCSÚ, pOCSÉk stb. szavakban is.
TROM (valaha védelmi ormós toronyépítmény: torony, torom, TROM) a saléTROM (sóléTROM) ciTROM, oTROMba, osTROM, TROMbita, klasTROM (kalasTROM, kalastorom, köröstorony), monsTRUM szavakban valamilyen – jelképesen és valóságban – kiemelkedő,, kihegyezett, nagy terjedelem vagy folyamatos (innen az angol sTREAM), nagy, hatalmas hatás értelmű lehet. Az átrium is lehetett áTROM az ősmag(yar)-nyelvben. Ez szín, lugas, mely nagy terjedelmű, előbb fedetlen, majd részben fedett átjáró volt a bejárat és a ház közt. Később beépült az ógörög teátrum (teáTROM) szóba, ám a hangnyaláb még az ősmag(yar)-nyelven alakult ki. Az idegen hangzású TROMf is tartalmat rejt: valamilyen magasabb értéket, hatalmat a többi fölött.
ENGE, mely az ENGEd, gyENGE, lENGE, pENGE tENGEr, zsENGE, zENGEt stb. szavakban laza kötődést, hajlékonyságot leíró. Ezeken kívül még sok van, melyeknek magyarázata külön tanulmányt igényelne, ahhoz hogy szerepük érthetőbb legyen.