A magyar nyelvben vannak GYÖKök, HANGCSOPORTok, ÉRTELEMHORDOZÓ ELEMek, amelyek szavak százaiba beviszik az általuk képviselt értelem valamelyikét. Ahhoz, hogy ezt megértse az ember, nem elég a felszínt kapirgálni, mélyebbre kell menni. Például a testi erőnLÉT, LÉT, ÉLET fenntartására a levegőn kívül az ÉTEL és ITAL a legfontosabb. Ezt az ÉLETfontosságú szükségLETet egy ősi szóval fejezte ki a nyelv, ami mára kiesett a magyar nyelvből: vITÁLis. Az emberi testnek vÉTELeznie kell ÉTELt és ITALt, hogy vITALitása TELjes maradjon. Megfigyelhető, hogy a LéT, éLeT fő vázhangjai jelen vannak az iTaL, éTeL, viTáLis szavakban. Ezek nem vÉLETlenek, mert vÉLETlen nem jön LÉTre ÉLET! A teremtés nyelve a benne rejlő bölcsességgel agyonvágja az evolúciót. Régen a hiányérzetet SZOM gyökkel fejezték ki. Megfigyelhető a hIány I és a vÍz Í hangjának szerepe a kifejezésben: vÍzhIány = SZOMi, szomI vagyok. Mit tegyek? Mi mást: iSZOM, Iszom. A nyelv önműködő, önszervező rendszere az I hang előre-, hátramozgatásával változtatja az értelmet. Régi szó: IHAS vagyok. Az I, az Ital a HASamba kellene. E szó ma már nem használatos. A másik viszont ma is él: ÉHES vagyok. Az éHeS – iHaS hangváz: H-S – H-S. Szintén régies: szomjÚHOZOM. A szóvégi Z.M – M.Z gyök: ZoM – MoZ, a ZOM, SZOM üres, hiány. A MOZ vizet jelentett a MÓZes névben is. De MOSon nevében is. Tehát a hiány a ZOM, vízzel, MOZzal telíthető. A másik: ÉHEZEM. A szóvégi Z.M – M.Z gyök: ZeM – MeZ, a ZEM, ZOM itt is hiány. Ez a hiány a MEZőről tölthető fel. Ami kimaradt: A CzF Szótár idézi Benigna asszony imakönyvéből* a szoméhozom szót. Benigna asszony Kinizsi Pál felesége volt, ez tehát a XV. század, s ekkor még élt a szó. A szomÉHOZOM szó mind az ÉH, mind az IH jelenségre értendő.
/*/ A Nádor-codexben.