Az ókori neveknél figyelembe kell venni, hogy minden gyerek kapott nevet születésekor, mely névben a szülők a születéskor levő körülményeket, esetleg vágyaikat, az újszülöttbe vetett reményeiket szőtték bele. Később, érett koráig még szerzett egy nevet, melyet jellemzői alapján adtak a körülötte élők, vagy épp szülei, esetleg ő maga.
Ez ma is ugyanígy történik (ragadványnevek). A részemről nem oly régen hozzáférhetővé vált hun eredetű szavakból ítélve: a hunok az ősmag(yar)-nyelv egy magyarhoz szoros közelségben levő változatát beszélték. Eltérés legfeljebb tájjellegű volt. Vagyis a hangok, gyökök magyarul értelmezhetők.  
A NÉVRŐL: Úgy tűnik, hogy az ETELE név lehetett a korábbi. Az ETELE névben az E hangok sora ki­egyensúlyozottságot jelent. Az ETELE? Mintha születésekor egy időszak lETELE és születésével valamilyen ígéret bETELE. Vagy a végTELEnségre is utalhat. Meglehet már születésekor a hatalom átvÉTELÉre szánta apja, és tudatos volt a névadásnál ez a jelentés. Az EL gyök lehet Istenre utalás: ÉL, IL.   Az ATILLA talán a férfikorban kapott neve. Itt le kell írnom, hogy én nem látom azt az ATYA jelentést e szóban, melyre sokan hivatkoznak. Ha ATALLA volna, akkor talán. De az AI – IA kapcsolatban semmiképp. Az A hang a legsúlyosabb magánhangzónk. A mostanában tanulmányozott kötött magánhangzó-párosok szavakban való jelentése nyomán az IA páros akár együtt, akár eltávolodva az éberséget, gyors mozgást szemlélteti. Ilyen – az A hangot is kiemelve: pArAncsot kIAd, rIAd, IllAn, vIllAn, kIÁlt, kIÁll, vIgyÁz és más szavakban.   
Az ATILLA névben az A rámutató, de pArAncsoló is, a T Tudás, TeTTek.  

Az AT lehet hATározottság. Az IL gyök lehet utalás Istenre, mint ÉL, IL. Az ATIL, ITAL felüdülés. ILLA vILLÁm, vILLAn, ILLAn, gyors mozgás. A LA ősgyök a tekintet, LÁtás.  

Tehát ATILLA: vélt isteni küldetésében, bölcs, határozott, felüdítő jelenlétével, bátorító és a villámgyors tettek embere.