EVANGÉLIUM – Az Újszövetségben a Jézus életét leíró négy könyv valamelyike. Ezekbe foglalt erkölcsi tanítás. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: latin < görög] A jó hír, örömhír, görögül: eüangelion, ebből az EÜ = JÓ, JÓV, JAV, az ANG = hANG. Az EÜANG = JÓHANG. Az ANGel – ANGyal, jelentése hírnök, szóvivő, hírvivő. Mai értelemben szóvivő. A V hangcsoport – EVA – valakinek jAVÁra váló, jÖVŐjét befolyásoló üzenet. A V.N – N.V gyök: VaN – NaV, az eVANgélium,VAN, azaz Isten által küldött NAVigáló, azaz irányító örömüzenet: erre tarts! Az NG hangcsoport – ANGE – az üzenetet, a hordozott hANGOt jelenti, amely némelyeknek kellemesen zENGŐ. Ez esetben a szó, a hANG hordozója, oly szót, hANGOt hordoz, amely jAVUnkra váló: j/AV, EV, EV/h/ANGÉlium, evANGÉlium – jóhANG, jó hír. Ám van olyan is, akinek nem tetszik, azoknak borzONGAtó. Az ómagyar, ősnyelvi hANGELhordozó, hANGELvivő, hANGELosztó szavakból módosult a görög ANGELosz. Az ógörög nyelv az eüangeloszban kihagyta a h hangot, h/ANGelosz. Az NG páros haNGvonatkozású szavak véghaNGzója. Például: bong, kong, zeng, harang, döng, zsong stb. Az N.G – G.N gyökkel: NóG – GoN alkothatók a jóhang, evang biztató értelmét kiemelő NÓGatás, vagy GONdolatok serkentése. A G.L – L.G gyök: GéL – LéG, a hang égi, ÉLtől való LÉGi eredetű, vagyis nem földi indíttatású ígéret, mert akkor sosem válna valóra. Az L hangcsoport – ÉLI – ÉLŐ hang, ÉLEtet jELEntő üzenet. A szóvégi UM gyök tÖMör, sUMma. NG – GN: az evaNGélium az égben reGNáló király haNGüzenete, amelyet addig kell komolyan venni, míGNem beteljesül, inkább teGNap, mint holnap, mert akkor már késő lesz. Az evaNGéliumhoz az őszinte, tiszta, erős szívek úgy vonzódnak, mint az erős vas a máGNeshez.