FABRIKÁL – Aprólékos munkával készít valamit. [latin] Magyar szóelemekből álló szó, amely az ősmag(yar)-nyelvben használatban volt. Az F hang, a teremtői alkotóerő kifejező hangja (forte, forca). A FA ősgyök jelenléte cselekvésre utal, és az alKotót, a Tényezőt is jelöli a FAKTor szóban. A KT páros a legKeményebb K és a paTTanó T párosa. A diktál, iktat, kukta, laktat, lüktet, oktat, szoktat, szöktet szavakban is mutatja jellemzőit. A FA, AB (kerek) összevont gyökként jelen van a FABRIKÁL (latin: fabricare) szóban. Az AB, ÁBrázat, kép. Valamit alKoTni a saját képre, annak hasonlatosságára. Isten az embert a maga képére, hasonlatosságára alKoTta. A BR páros kulcs tengelyhangzó a keveredő, kavarodó alakzatok, színek, mozgás leírására. Ilyenek a zeBRa (kevert szín), koBRa (rajzolat a nyakán), baBRál (összevissza mozgás) és mások. Az áBRa, faBRikál, iBRik szavakban vegyes, változatos dolgok alkotását sejteti. Ezen felül az iBRik esetében tartalommal tölthetőséget jelent. Az ember a Földön mindent a maga képére, hasonlatosságára alkotott, hogy hasznát vehesse. A szépet szeretők csodálatos műalkotásokat – olyan az ő képük, leRÍ róluk. A gyilkos hajlamúak fegyvereket, s ahogy önzésük növekedett, romlottak erkölcsileg – egyre hatékonyabbakat. A legaljasabbak már tömegpusztító fegyvereket. Az ő képük (ábra) azt tükrözi vissza. A FABRI fejezi ki ezt. De tovább menve, a RIK tartalmazza az eRőt jelentő R hangot, az IK a mozgást (RIKtol, innen a német abRICHt). A fabRIKál, RIKtol szavakban jelen levő RIK gyök erőteljességet fejez ki. Példaként a RIKolt, erős kiáltás, RÍKító szín, vagy a párját RÍKító különleges érték. Aki nem ül helyben, IKlat, állandóan mozog. Az IK ősgyök emberi vonatkozásban jelenti a személyt is. Ki vagy? IK vagyok, aKI itt IKlatok. Én egy IK vagyok, te más IK vagy. Sokasodás jelölője is: IKer, IKra, tízedIK, sokadIK, tehát a FARRIKÁL szóban a sorozat értelme is jelen van. A FABRIKÁL szavunkat a latinutód nyelveken kívül más nyelvek is megörökölték. Így ha magyarul valaki azt mondja: FABRIKÁL, nem megy ki a magyar nyelvi gyökterületről, hiszen négy összevont ősgyök: FA, AB, R, IK. Ám ezen kívül van a cselekvésre nekünk annyi kifejezésünk, amennyi egy nyelvben sincs, és bár az ősmag(yar)-nyelv része volt, mégsem kell erre a – kissé idegenül hangzó – szóra szorulnunk. Ámbár – e magyarázattal – vissza is hozhatnánk közhasználatba.  

FABULA – Tanítói célzatú állatmese. [latin] A FA a FAktor – tényező ősgyöke itt a mesélőre vonatkozik. A FAB gyök AB ősgyöke, az AB – kerek: ábra, habar, kavarog stb. A FABULÁzás – oktató történet, elbeszélés –, amely a képzeletben élénk képsorok (ÁBra – kép) létrejöttét, elmében kivetíthető elvont ÁBrázolást, végső tanULság levonását teszi lehetővé. A latin nyelv a kialakulásakor megörökölte, hátrahagyva fióknyelveinek is, bár sem a FA, sem az AB gyök értelmét nem ismerik. A mély U hang jelentését sem, amely a mélységek leírásának kulcshangzója: bÚvár, kÚt, fÚr stb. Itt az elmélyülő tanULás, okULás értelmét hordozza. Ősmag(yar)-nyelvi szó.  

FACÉR – Állástalan. Éppen nem használt. [német] A FA egy SZÁLként a magány képzetét keltő. A CÉRna vékony, különálló, FŰzésre alkalmas SZÁL (sz > C, á > É, l > R) Az egyedül álló férfi, nő is szabadon fűzhető. A CAF – FAC gyök különállóságot jelentő értelme a CAFat, FECni szavakból tűnik ki, melyek egy nagy egésznek apró levált darabjai. Meglehet, hogy a németek is használják e szót – FACÉR –, ám mivel eredete magyar, magyarázhatósága csak magyar nyelven lehetséges. Aki FACÉR keresi párját, és ez okon nem riad vissza a KACÉRságtól sem. A két fogalom némileg egymás függvénye, és mindkettő ősmag(yar)-nyelvi gyökerű.