FAZÉK – Átmérőjénél magasabb kétfülű hengeres főzőedény. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor tőből] A FAZÉK*  szó az F.Z – Z.F gyökből indul: FaZ – ZaF. A szó a FŐZéssel van kapcsolatban, de csak a magyar nyelvből tudható meg, hogy FA volt az anyaga, és az is, hogy leves, azaz sZAFtos (z > sz) anyagot készítenek benne. Aki FŐZni akart, annak FAZÉKra volt szüksége és FÁt keresett, azaz FÁZnia kellett. Minden edény FÁból és KÉZzel (kéz – zék, zék = mélyítés) készült az elején. A FAZÉK szó kialakulása a FŐZési műveletből eredt. Az edény anyaga FA volt, nem lehetett tüzet tenni alája. Így az előzőleg felhevített forró kővel FŐZtek, amelyet bele ZAKkantottak, ZÖKkentettek, ZOKkantottak, az előzőleg minden ÍZEsítővel megrakott, s vÍZZEl feltöltött FAedénybe. Erről még a köveszt.címszónál.. FA-ZAK, FA-ZÉK, FA-ZOK, a ZAK, ZOK, ZÖK stb. mélységet jelent: SZAKadék, ZÖKkenő, ZOKni. A FŐZéshez víZ kell, a Z hang az íZet is jelentette, amely a FAZÉKban főtt ételt jellemezte. A Z hangcsoport – AZÉ – jelen van a fAZÉkkal, fŐZÉssel kapcsolatos eseménysorozatban. A katlanba tÜZEt tett a (cserép)fAZÉk alá –, amelybe elŐZŐleg vIZEt töltött, s különbÖZŐ ÍZEsítőket rakott – és indulhatott a fŐZÉs. Az étel kiosztása után az ÍZÉket (maradék) odaadta az apró hÁZIállatoknak. Amikor megjelent az agyagedény, akkorra a FAZÉK szó meghonosodott, és megkülönböztetésként adták a cserépFAZÉK nevet. A FAZEKat készítő ember FAZEKAS maradt, holott ma már agyagosnak, cserepesnek, vasasnak, üvegesnek kellene mondani. Ám a megnevezés őrzi az első alapanyag, a FA nevét.

*Székelyföldön helyenként FAZAK a neve. Etruszk nyelven FASE – FAZÉK, amelyből az olasz VASO, VASI, román VAS, francia VASE szavak kialakultak. A hajónak is VAS (vász) a neve, de az utódnyelveken nem fejthető meg. Mi viszont tudjuk, hogy SÁVokra vágott FÁból, azaz deszkából készült. Ám ezt a VAS (vász) szóból csak mi olvassuk ki, mivel mi tudjuk, hogy a magyar nyelvben minden gyökszó fordítható, és használni kell a rokonhangzók válthatósági lehetőségeit!