FAZÉK – Átmérőjénél magasabb kétfülű hengeres főzőedény. [MÉKSZ: finnugor tőből] A FAZÉK  szó az F.Z – Z.F gyökből indul: FaZ – ZaF. A szó a FŐZÉSsel van kapcsolatban, de csak a magyar nyelvből tudható meg, hogy FA volt az anyaga, de az is, hogy leves, azaz sZAFtos (z > sz), és ÉKesen finom anyagot készítenek benne. Minden edény FÁból és KÉZzel (kéz – zék) készült az elején.

Székelyföldön helyenként FAZAK a neve. Etruszk nyelven FASE – FAZÉK, amelyből az olasz VASO, VASI, román VAS, francia VASE szavak kialakultak. Az idegen nyelveken nem fejthető meg, bár a hajónak is VAS (vász) a neve, mivel az is SÁVokra vágott FÁból, azaz deszkából készült. De a VAS (vász) szóból ezt csak mi olvassuk ki, mivel mi tudjuk, hogy a magyar nyelvben minden gyökszó fordítható, és használni kell a rokonhangzók válthatósági lehetőségeit! A FAZÉKban, FAedényben viZet tartottak és forró kővel főZtek, amelyet bele ZAKkantottak, ZÖKkentettek a faZÉKba. Erről a köveszt.címszónál. A FŐZÉShez víZ kell, a Z hang az íZet is jelentette, amely a FAZÉKban főtt ételt jellemezte. Amikor megjelent az agyagedény, akkorra a FAZÉK szó meghonosodott, és megkülönböztetésként adták a cserépFAZÉK nevet. A FAZEKat készítő ember FAZEKAS maradt, holott ma már agyagosnak, cserepesnek, vasasnak, üvegesnek kellene mondani. Ám a megnevezés őrzi az első alapanyag, a FA nevét.