FEGYVER – Élőlények megsebzésére, megölésére alkalmas, támadásra és védekezésre való eszköz. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ?] A FEGY szó F.GY – GY.F gyök: FeGY – GYeF (f > p: gyep). FEGYelmez, GYEPál. Összetett szó: FEGYelmez és VER. A CzF Szótár szerint: „Eredetét mint föntebb láttuk, némelyek szerént, a fegy és ver igék öszvetételéből vette; mások szerént am. fegyő er, (azaz fegyerő), melyből hangváltozással lett fegyü-er, fegyver.” Azaz: FEGYelmező (V)ERő. A GYV hangcsoport – EGYVE – az okozat leírásában: a fEGYVEr használata után az áldozat összerOGYVA, vérbefAGYVA marad, otthAGYVA a helyszínen. A GY.V – V .GY gyök: GYáV – VeGY a GYÁVa, özVEGY, VIGYáz szavak alkotója. A FEGYVERek miatt sok özVEGY és árva maradt a történelem folyamán. Bármily furcsán hangzik: a FEGYVER a GYÁVa ember eszköze, aki félelmében öl. Az első FEGYVERt Kan használta, öccse, Ábel (Béla) AGYonVERésére. Ma is a félelem ösztönzi a népeket a minél hatékonyabb FEGYVERek gyártására. Az emberiség e téren már az őrület határán áll.