FESS – Jó alakú, szép testtartású, csinosan öltözött. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: német, angol szóból] A FESS F.S – S.F gyök: FeS – SáF. Ha valaki jól FESt, tehát a róla kialakuló összkép kellemes hatású, ez esetben FESS, akár a SÁFrány virága. Miért kell e szó jelentéséért Bécsbe vagy Londonba menni? A magyarok öltözet szempontjából mutatósabbak voltak, mint a bugyogós angolok, vagy hózentrágeres németek.  
Vajon miért öltöztette lovas katonáit a magyar huszárokéhoz hasonló egyenruhába sok európai uralkodó? Mert szép látvány volt, jól FEStett!! Azaz FESZES, s így FESS volt! Akár egy FEStett kép. A FES gyök szétterülő értelmű, ez esetben a széleskörű kellemes hatást is érzékelteti. Egyetlen jóvágású zsinóros, mentés, csizmás nyalka kuruc mutatósabb volt az egész harisnyás–parókás, papucsos-hózentrágeres bécsi udvarnál, császárostól, hercegestől.  

FEST – Valamit megfelelő vegyi anyaggal bekenve vagy átitatva meghatározott színűvé tesz. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ? finnugor tőből] A FEST F.S – S.F gyök bővítménye: FeS – SüF. A SÜF gyök oda-vissza súrlódó mozgást ír le a SÜFütöl székely szóban. Ez a kézmozgás FESTéskor. Az ST páros esetenként szétterjedő, vagy nagyobb terjedelmű dolgokat megjelenítő szavak meghatározó értelmi kulcsa. Ilyenek: borosta, este, fostat, füst, istálló (és szaga), kastély, palást, posta, sistereg, test, üst, vastag és mások.  
Ugyanakkor az S hang a szétkenhető, szétkenődő, szétfolyó, szétterjedő híg anyagok kulcshangja is. Ilyenek: Sár, foS, feSték, Seprő stb. Az ST páros, mint S.T – T.S alvógyök: SaT – TuS, egy másik jellemzőt rejt a szóban. A SATírozás, TUSolás takarás értelmű. Aki FEST, eltakar egy felületet. A festÉK szó még tartalmazza az ÉK gyököt, vagyis, ami FEStett az ÉKessé válik.  

FÉSŰ – Haj rendezésére vagy haj leszorítására való, sűrűn álló fogakkal ellátott eszköz. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ? fej] A FÉSŰ az F.S – S.F gyök bővítménye: FéS – SéF, SüF. A FÉS alapszó, akár a fest esetében szétterjedést jelent. A FÉSŰ a szétterjesztést szolgálja, a gubancos haj szétoszlatására, a szálak párhuzamos rendezésére való. Az S hang a Sok, az Ű hang a sŰrűség jelölője. A FŰ SŰRŰsége is ihlette a névadást. Erdővidéken FŰSŰnek mondják (fű sűrűségű fogak). Ugyanakkor a FŰSŰ szó szómegfordított alakja SŰFŰ. Székelyföldön, Erdővidéken, a többszörösen húzgált testre mondják, hogy SÜFÜtöl. A FÉSŰ is ilyen húzogatós mozdulatokkal SÜFÜtölve FŰSŰl, FÉSÜl. A különböző tájak nyelvei sok régi titok tudói. A SÉF gyök SZ-ezve, F > P hangváltással: SZÉP. A FÉSŰlés SZÉPpé teszi a hajat. A SZÉPen FÉSült haj régen a SÉFek (vezetők) jellemzője volt. A SÉF is ősmagyar* szó. Bővebben a séf címszónál.
* József – JÓ SÉF