FINOM – Kellemesen sima, puha felületű, tapintású. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: latin] A FINOM is az F:N – N.F gyökből induló szó: FiN – NiF (f > v). A FINOM külön is említendő a szükséges dolgok közt, mert ez az élet megszépítői közé tartozik. Az F hang mellett a kellemes és kissé bűvös zöngéjű N (hangulat, nő, ének, zene).
Az N hanggal képződő ősgyökök folyamatok leírói. Ez esetben kellemes folyamat. Másodlagos fontosságú kulcshang, köztük a felhangoló I (izgalom), majd az OM, amely érzelmi fellazító jelentésű (omló). Ebből csak valami nagyon jó jöhet ki: FINOM. A NIF gyökalak f > v váltással NIV. A NIV – NÍVó, ami VIN > VON – VONal, azaz színVONal. A FINOMság, emelt színVONal. A kellemi IN gyök szóelemként beépült oly megnevezésekbe, melyek kellemes érzetet keltők: csINos, csINtalan, INnap (ünnep) INdul, hINta, kacsINt, tapINt és más INgerhatásokat jelölő szavakba. Az ÍNYre ható ízINger megnevezésekbe, amely így alakul: ÍZ-ÍNY-INger, ami FINOM. Az utódnyelvekben is a FIN gyökkel kezdődik a FINOM megfelelője. Olaszul a delizioso, delicato mellett, amely inkább az édes- FINOM felé hajlik: FINe, FINo. Románul delicat, de FINeţe is. Németül FEIN. Franciául a délicat mellett a FIN is ezt jelenti. Ebből is kilátszik az egyetlen forrásból eredet. Annyira meghatározó volt, hogy átment az ősnyelvi gyökből ezekbe a nyelvekbe is, de magyarázat csak a magyarázó magyar nyelven adható.
FINTA – Csel, furfang. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: német < olasz] A FINTA is az F:N – N.F gyökből induló szó: FiN – NiF. Ez a FINom cselesség jelzőjeként: csalaFINTA. Az egyébként viszonyító (mint, minta, szinte) NT páros a bakafántos, csintalan, hinta, kacifántos, kacsint, kurjant, lant, palacsinta szavakban is FINom játékos hangulatot keltő. A FINTA esetében is fontos a NIV – NÍVó, ami VIN > VON – VONal, azaz színVONal. A román nyelvben a FENTA, az olaszban FINTA alak ragadt meg, amely CSELt jelent. Az IN kellemi ősgyök jelen van a hINta szóban is. A FINTA, csalaFINTA, cseles mozdulatok általában hINTÁzó elmozdulások. Aki cselesen csalogat valakit, a képletesen hINTÁztat, és az ilyen embertt hINTÁsnak is nevezik. A német, olasz nyelvek nem eredők, nem közvetítők, hanem megöröklői az ősmag-nyelvi szónak! Ennyi értelmi vonatkozást nem tudnak felsorolni. A FINTA különböző változatai élnek a magyar nyelvben: FINTEreg, FINCÁl,, FINTOr és mások. A FINTA szó minden alkotó eleme beépül a magyar nyelv ilyen értelmű szavaiba és ugyanazt az értelmet viszi be minden szóba megmagyarázhatóan. De ez minden más meghatározó, értelemalakító szóelemmel is így van a magyar nyelvben.