FON – Fonallá sodor. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor] A FON F.N – N.F gyök: FoN – NoF (f > p), és  a teremtőerőt jelölő F hanggal kezdődő FO ősgyökből indul, amely minden FOlyamat ősgyöke. Az N hanggal képződő ősgyökök is bizonyos FOlyamatok leírói. Az ON gyöknek van egy titokzatos jó irányú érzelmi zöngéje a zsONg, bONg, gONdolat, ONdó szavakban, de jelen van a kellemetlen rONt, fONdorlat, babONa szavakban is. Mintha valamilyen titkot, belső rejtélyt takarna.

A kulcshang az O, amelyeN, ON van a súly. Ez a teremtőerő F hangjával összeépülve – FO-N –, valami FONtos dolgot jelöl. A FONás művelete összehoz, egyesít különálló szálakat. A FON szó F hangja a FO gyök FOrgás felé mutató. A FONás művelete FOrgató mozgás. A FONás FONtos értékteremtő művelet. Ugyanis FONalból készültek, készülnek a ruhák. De a szó ezen túlmutat. Elég, ha csak a gONdolatok FONalára, vagy az ONdósejt által elINdított életFOlyamat hosszú szövevényes FONalára gONdolunk. A CzF Szótár idegen nyelvi hasonlóságokat sorol fel: „Rokonok vele a latin funis, pannus, szanszkrit pan v. pan. (öszveköt, öszvefoglal), hellen phno-V, phnh, phn-io-n, dóriaiasan panio-n [Curtius szerént Einschlagfaden, Gewebe], német spinnen, Spindel, finn punon, magyar von stb.).” Kiem. K.S. Hozzátehetnénk a kötél jelentésű román FUNie szót. Talán ezek is finnugorok? A gyökhasonlóságok az ugyanazon forrásból eredés bizonyítékai. A különböző szálak összeFONódásából kötelékek jönnek létre. A fent idézett szöveg a SPANnol jelenséget is felvillantja, ami feszeS PÁNt, FONt kötél. Érdekes jelenség: amikor egy lány egy neki tetsző fiúval találja szembe magát, zavarában, mintegy segítségért önkéntelenül a hajához (hajfonat) nyúl, és ezzel kezdődik a fiú szívének VONzása, beFONása, s a két szív összeFONódása.    

FONETIKA – Az emberi hangok sajátosságaival foglalkozó tudományág. Hangtan. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: görög] A FONETIKA F.N – N.F gyök bővítménye: FoN – NoF (f > p), A FO ősgyökből indul. A haNg jelenségének leírásánál, kifejezésénél a különleges zöngéjű N a kellemi alap (a g itt záró kongás). A hANg AN ősgyöke, az IN kellemi gyök változata. A kellemes zÖNgéjű hANg, amely csENg, csÖNg, zENg, csINgilINgi csilINgel, kONg, dÖNg, dONg, dUNg (székelyül), kellemes INgert kelt, élvezet a fülnek. A FONás FOlyamatának hasonlata a beszédhANgok VONatkozásában: a FONal hosszúsága. A végtelennel tűnő szál. a hangok összefűzött FONala, a beszéd FONala, beszédtárgy irányVONala. Ezek a FOlytonosságról szólnak. A FONETIKA esetében az F hang a FOlyamatot, de a hangerőt (FOrca) is jelenti. Az ON a kellemi zÖNge, a NET felületi simaságot jelent, itt a hanghordozás egyenletességét. Az ETIKA a beszéd minőségi tartalmára vonatkozik. Az IK gyök a mozgást – IKlat –, de a személyt is jelenti: egy IK, más IK. Az IK kérdése: KI? A TIK itt a beszéddel való alKOTást írja le. A FONETIKA ősmag(yar)-nyelvi szóelemekből áll.    

FONT – Régi, néhol ma is használt súlymérték kb. fél kg. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: német < … latin] A FONT  is F.N – N.F gyökből ered: FoN – NoF (f > p), A FONT ősmagyar szó. Ezt az NT páros igazolja és magyarázza. Az F, a FO gyök a kiinduló pont. A FO gyökből indul ki a FOrte – erő, mely létrehozza az alapot – FOND. A FO-ND: az alap, a talap. Jelképesen ez a dolgok mélyére visz, a FOND FUND valaminek a FENekét, alját is jelentette az ősmag(yar)-nyelvben. Ezt az utódnyelvekben fellelhető értelmezés is igazolja. A FONT, mint súly a mély (fund) felé húz. Az ember látja, érzi, hogy a talap, a FOND VOnáND (vonz) a maga irányába, azaz felfedezi a tömegvonzást. A legalsó PONT a LENT. Az a FOND, az alap. Ott VÉGet érEND a leívelő pálya. Ott lent VÉGE leEND a lefelé útnak (innen az angol end, német Ende stb.), LANDol taLApot ér. Az a nyugvóPONT. Ehhez viszonyul és viszonyítja a súlyt – FONT. Az a rejtély: mi volt az a súlytömeg, amely a FONT mértékegységét adta. Nem lehetett más, mint egy olyan KŐ, amely elfért egy tenyérben. Az első mérleg a két kéz, egyikben a mérendő, a másikban a viszonyító súly. A két kéz fel-alá mozdulattal mérlegel. Ismerős a mozdulat, ma is történik ilyen. Van egy elméleti PONT középen, amelyhez viszonyítva elmozdulnak, egyikben KŐ, másikban az ALany, melyet KÖlimpAL (himbál) a két kéz. Ez PONT annyi, mint… Aztán középen egy PONTban felkötött ág, rúd lett a mérlegkar. Ez lett a KO(m)-PON(t)-A(l). Egyik oldalon a KŐ, középen a rögzített PONT, a másik végén a mérendő ALany, és jött a FONTolás művelete. Az NT páros (a fontos címszónál) viszonyító jelentésű: PONTos, FONTos – FONDos – ALAPos. A FON, FONat szövevény. A megnevezés is mutatja a bonyolultságot. De a FONTosságot is. Ami FONTos, elsődleges, a FONTos – súllyal bíró valami. (A régmúltban a csaló mértékért halálbüntetés járt.) A FONTos, FONTosság, FONTossági sorrend, a megoldandó feladat súlyát, súlyosságát, súlyfüggvényi helyzetét jelzik. A FONTOLgatás azt jelenti, hogy a mérleg nyelvén a FONTot, a súlyt ide-oda TOLogatják mindaddig, amíg az egyensúlyhelyzet kialakul. A FONT fizikai súlymérték megnevezése lett, súlyegységként, ezzel viszonyították, hasonították az árut – esetenként a súlyát – a fizetendő értékkel. Annak bizonyítására, hogy a szó még az egynyelvűség idején kialakult, és az utódnyelvek e forrásból örökölték, íme a CzF Szótár: „(latinul pondus, pondo, németül Pfund, lengyelül funt) 1) A mázsának század része.” De idetartozó az angol pound, albán funt, dán pund, finn punta, indonéz pon, maláj paun, welszi punt stb. Ám nincs az a nyelv a világon, amelyben a szóeredet ilyen értelmi összefonódásokkal bizonyítható lenne.    

FONTOS – Ami különös gondot, figyelmet érdemel. Ami valamiért nélkülözhetetlen. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: a font szóból, tehát német < … latin] A FONTOS szintén F.N – N.F gyökbővítmény: FoN – NoF (f > p), A FONTOS szó akkor érthető meg, ha a FON-ról leválasztva az ON gyök értelmét próbáljuk megtalálni. Az ON gyök teremtőerőt is takar, gONdolat, ONdó fONtosak, ezekből valami új keletkezik. Megfigyelhető mindhárom szónak a tengelye, amelyben az ND, NT párosok körül kialakul egy értelemadó hangnyaláb: gONDOlat, ONDÓ, fONTOs (d > t). A gONDOlatban, ONDÓban rejlik a csíra. Lehetne fONDOs, ami alapvetőt jelent. Ez esetben a d hang t-re vált – FONTOS –, mert csak további TETTek által lehet eredményes a gONDOlati vagy ONDÓ csíra. Be kell következnie egy FONTOS eseménynek, amely elindítja az alkotási folyamatot. Ez a megTermékenyítés. Itt van a d > t váltás értelme! Abban a pillanatban két valami összeFONódik és egy új születésére van kilátás. A FONTOS több gyök összetétele. Középen ott szunnyad az N.T – T.N gyök: NiT – TaN, amely magába zár egy – a szóhoz tartozó – jellemzőt. Aki FONTOS dolgot FONTOLgat, annak NyITottnak kell lennie, akár másokkal TANakodni, amiből maga is TANul, hogy a FONTOS dolgokban döNTeni tudjon. A TOS T.S – S.T gyök: TaS – SuT, amely tartalmat tároló TASak, TÁSka szavakat alkotja. A gyök fordított alakja: SUT, amely rejtek, vagy SÜTő, amely emésztendő terméket fogyasztásra alkalmassá tevő. Az elmében levő megFONandó gONDOlati tartalom tárolása, TASakolása, azok TUSakodása az elmében – mindannyi kapcsolaTOS a FONTOS szóval. Néha mondják: valamit kiSÜT a fejében. Vagy: van elég SÜTnivalója. Ezek nem véletlen megnevezések.