FÖSVÉNY – Aki görcsösen ragaszkodik javaihoz, és lehetőleg nem ad belőlük senkinek. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ?]  
A FÖSVÉNY F.S – S.F gyökből indul: FöS . SöF (f > v). A FÖSVÉNY szó a rendkívüli megtakarítás értelmét is hordozza magában. Olyan, aki önmagára sem költ, másokra még kevésbé.

A szó tengelyében alvógyökként jelen levő SV páros, jellemzőt rejtő S.V – V.S gyök: SoV – VeS. A vele alkotható szavak: SÁV, SOVány, SÓVárog, SÖVény, SUVad, vagy VAS, VÁS, VES, VÉS, VIS gyökök bővítményei, mint a felVASal, VÁSik (a foga), VESelkedik, VISít mind jellemzői a javaiért reszkető FÖSVÉNY embernek. A FÖSVÉNYnek a gyomra is megindul (fosvány) a veszteség feletti tépelődő bánatában. A FÖSVÉNYség fogalma érződik ki a rövidítő gyalogút megnevezéséből: ÖSVÉNY (gyaloglási f-ösvénység). Az ÖSVÉNY szó, mint keskeny SÁV – nem mondható rossz értelműnek. De mégis a nem egészen tiszta indítékú OSon szóból alakult. Ez kiérezhető a ’SÖVény mellett OSon’ kifejezésből. A szóvégi VÉNY minősítő értelemadó gyök, amely itt leminősítő. Hasonló a posVÁNY. Még egy dolog: figyeljék meg mily sok S és V betű van a szövegben. Kiérzik belőle a fogalomban rejtőző SóVár Sunyiság értelme.