FURMÁNYOS – Fuvaros. Furfangos, ármányos német szóból. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: német szóból] A FURMÁNYOS F.R – R.F gyökből induló szó: FuR – RuF (f > v: ruv, rav, ró). A FURmányos FUR gyökszava a FORdulatos észjárás és erő megjelenítője.  A szó tengelyében levő RM páros valóban jelen van az áRMány szóban, csakhogy e szó is ősmag(yar)-nyelvi eredetű, de még a geRMán is! Az RM hangcsoport – URMÁ – a fent említettek mellett a hangvonatkozású dURMOl, lÁRMA szavakban is értelemmeghatározó. A fURMÁnyos, ha támadják, kARMOl, azaz visszavág. A furfang címszónál bizonyított a magyar eredet. E szó inkább a FURfangos jellemzőit hordozza, de ha másképp nem eredményes, akkor csÁRMA, lÁRMA sem áll messze tőle. A fURMÁnyos lehet jóindulatú alkotó is, mert az RM hangcsoport jelen van: a tERMEl, tERMEszt, gARMAda szavakban is. A tERMElés, tERMEsztés, alkotás is csavaros észjárást megkövetelő. De jelen van a szÁRMAzás, spERMA, gyERMEk szavakban is, amelyekben a teReMtőerőt jeleníti meg. Mint R.M – M.R alvógyök: ReM – MeR, a teREMt, REMény, MERész szavakban a FURMÁNYOS jellemzőiből világít meg. Az NY hangcsoport – ÁNYO – megjeleníti a jót: tÁNYÉr, kENYÉr, ÍNYEnc, erÉNYEs, ANYA, tANYA stb. De a rosszat is: gANYÉ, gÚNYOs, fANYAr, sANYArú stb. Összegezve: elmés, fordulatos gondolkodásra képes alkotókedvű egyén, aki ezeket a tulajdonságait jóra vagy rosszra használja fel. A FURMÁNYOS nem német eredetű szó, mivel a német nyelv nem tud magyarázatot adni a szó kialakulási folyamatára. A magyar nyelvi eredetre – a felsoroltakon kívül – akár még kétoldalnyi írásos bizonyítékot is felhozhatunk.