FURULYA, FUSTÉLY, FUSZULYKA – a MÉKSZ szerint román eredetű szavak. Nézzük.

FURULYA – Ajaksípos, hangképző nyílásokkal ellátott egyszerű népi fafúvós hangszer. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: vándorszó: román] A FURULYA F.R – R.F gyökből indul: FúR – RuF (f > v: ruv, rav, ró). Nevében van a keletkezésére utaló művelet, kiFÚRták a fát, így kiFÚRva lett FURulya, amelyet aztán FÚni, fÚJni kell – ULY –, hogy gurgULYÁzó hangot adjon ki. Az LY hang a foLYékonyság hangja is. A FURULYA az első hangszerek egyike. A szóban nincs semmilyen román nyelvi elem. Az első FURULYA az egynyelvűség idején készült.  

FUSTÉLY – Furkósbot. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: román] A FUSTÉLY az F.S – S.F gyökből indul: FuS – SuF (f > p: sup). A FUS gyök körértelmű, ilyen a bot, amely kör keresztmetszetű. A FESZesség értelmét is hordozza. Oly valami, ami a középpontból kifelé tartva eléri a kiFESZíthetőség külső határait. Ugyanakkor FUtásra, gyoRSaságra ösztönző FESZes FEnyítőeszköz. A FUStéllyal SUPákolni lehet. Az ST kötött mássalhangzó-páros körül létrejövő értelemadó hangnyaláb is magyar nyelvi azonosító, amely a szavakba a nagy terjedelem, szétterjedés, sürgősség, sürgetés értelmét viszi be. Ilyen szavak: kASTÉly, ESTÉly, ISTÁlló, fÜSTÖl, ÜSTÖl, tÜSTÉnt, fESTÉk, pOSTA és mások. A FUSTÉLY, mint vastagabb „biztató” a lusta, rest ember hátára való, amelytől tüstént, üstöllést beindul. Az ostor szóban is van párhuzama. Az ST páros az eltávolodó hangjelenség következményeként a SieT szóban is jelen van. A FUSTÉLY SieTésre ösztönöz: FUSS! A FURkós is gömbölyű. Mitől lenne román eredetű szó, ha a román nyelv is az ősmag(yar)-nyelvből ered? Károli Gáspár gönczi prédikátor használta a FUSTÉLY szót az 1590-ben kiadott Biblia fordításában. Talán Gönc környékén annyi román élt, hogy a közhasználatban még a legműveltebbek is átvettek tőlük szavakat? Még hozzátenném: Neve a kezdetekkor lehetett FURSTÉLY is. Használata magyarázatából ez is levezethető. A fuRSTély tartalmazza az RS és ST párosokat. Az RS a nyers, gyors szavakban a gyorsaságra biztatás nyers eszközeként jelöli.  

FUSZULYKA – Bab. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: – fuszuly ’ua’ (román < … görög] A FUSZULYKA az F.SZ – SZ.F gyökből induló: FuSZ – SZuF (f > p: pasz, szap). A fuszulyka kaPASZkodó, kÚSZó, SZAPorán növő SZAPora termésű növény. Felső-Háromszéken FASZULYKA a neve. Ez a szóalak a FA gyököt örökítette meg, amelyre felkúszik (szulyik) a FA-SZULYka. Ismert a bab, fuszulyka, faszulyka kaPASZkodó tulajdonsága, FÁra máSZÓ. Innen a PASZuly neve: kaPASZkodó, SZULYó (mászó). Az ősmag(yar)-nyelven a kÚSZás fordítottja is használatos volt, és a SZU gyök bővítménye lágy hang volt, néha J hang, máskor L. Példa a SZULák, SZŐLő, amelyek szintén kúSZÓnövények. Idegen nyelvekben, így például a románban SUIE (szuje) – felemelkedik, felmászik, ez is ősmag(yar)-nyelvi eredetű szó. Gyerekkoromban öregektől még hallottam azt a – mászkáló kisgyerekre mondott – szót: máSZULYka. Ilyen a FÁra máSZÓ PASZULY, FASZULYKA, amely a török, görög, román és más nyelvekben fasulye, fasólia, fasole, amely ősmag-nyelvi örökségük. A FUszulyka annyiban más, hogy itt a FUtó tulajdonságát kiemelve kezdi a szót (hasonló a futórózsa). Letagadhatatlan a magyar eredete! A párhuzamos leírás megtalálható a paszuly címszónál, ahol a változatosság kedvéért szerb-horvát görög eredet van bejelölve.