GEJZÍR – Melegvizű magasra felszökő időszaki forrás. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk*: az izlandi Geysir szökőforrás nevéből] Ama forrás ősmag(yar)-nyelven kapta nevét. A GEJZÍR a földalatti feszültség, túlnyomás miatt tör fel nagy erővel a felszínre. A JZ páros a feszültséget is kifejező. Például a felaJZott íj kifeszített állapotban van. A paJZán kisgyerek tele van életerővel. A kiraJZó méhek esetében a megnövekedett család már nem fér az üregben, kasban, kaptárban, ez okból kitör, kirAJZik. Az ősmag(yar)-nyelven beszélők adták, a belső altalaji feszültségtől felforrósodott vizet kilövellő forrásnak a GEJZÍR, GEYSIR nevet. Valószínű ez volt az első, mellyel ott találkoztak. Függetlenül attól, hogyan írjuk le, a szó ősmag(yar)-nyelvi eredete elvitathatatlan. S ha már Jégföldnél (Izland) tartunk, a GEJZÍR GEJ gyökszava fordítva JEG, azaz JÉG. A GEJZÍR forró vize ZÜRt okoz a JÉGben, mert ÍRré, folyékonnyá teszi, felolvasztja.
GEMINÁCIÓ – Ikerítés. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: latin] Amikor az első ikerszülésnél az első gyerek után megjelent a második buksi, akkor a meglepett bába nem mondhatott mást: NI, MÉG INdul egy (ni még in… – gém in ni), a másod/IK ERED (ik er). És MEGINdult a következő szülés. Az IKERszülés MEGINdulásának látványleíró szava szófordított alakkal ment át a latin nyelvbe: MÉG INdul – GEMINdul. Innen a latin GEMINus. A gemiNÁció a NÁ gyökben a (nő)szülést is rögzíti a szóban.
GEO- – Idegen szavak előtagja. A földtalajjal kapcsolatos. A Földdel kapcsolatos. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: görög szóból] A G hang tenGely szó középhangja, tenGelyhangja, olyan tenGELY jelölője, mely emberi szempontból megingathatatlan. A TEN-GER, nagy körben (ger) mindent uraló. A világegyetem valahol levő középpontja egy G-vel jelölhető röGzített pont. A GE ősgyök (gerinc, tengely) a szilárdságot, szilárd talajt is jelölő. A Földről, annak anyagáról, a földről van szó. Az ógörög nyelvbe átmenvén, onnan bővített gyökként GEO alakban visszajött. A G hang az ógörögben is a szilárd kötés állapotának jelölőhangja lett.
GÉP – Energiát átalakító, munkát végző szerkezet. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: német] A CzF Szótár szerint: „Legközelebbi rokonsággal van a gém szóval, melynek eredeti jelentése: emelcső, emelő rúd, a legelső és legegyszerűbb erőmű; rokon vele továbbá a német Gőpel [gépely], Hebel, Heber, heben, schöpfen, a vend gibam, hibam [emel], szanszkrit kumbhí [edény] stb.) fn. tt. gép-et. […]
Átv. ért. szellem-, önállás-, erély nélküli személy, szolgai lélek. Ez nem is ember, csak gép.” Az első GÉPek egyhelyben álltak. Az ÉP szóösszetételekben mozgást is jelent: lÉP, tÉP, rEPül, csÉPel, kelEPel, szerEPel stb. A GÉP esetében mindezt önmagától. A német megnevezése Maschine, mely szintén ősmag(yar)-nyelvi gyökre épülő szó (tákol – mákol, mozog).
*nemzetközi