Az angol írófejedelem drámáit a magyar közönség ismeri, és szereti. Kevesen tudják, azonban, hogy ez az ünnepelt, híres író “puszta kíváncsiságból” alaposan tanulmányozta a magyar nyelvet. Egyik régi rádiós interjújában – melynek anyagára egy amerikai archívumban bukkantam rá – a következőket mondta:

Részlet az interjúból:

– Azt állítja tehát, hogy angol anyanyelve nem segítette abban, hogy világhírnévre tegyen szert?
– Sőt, kimondottan ebben és csak ebben az egyben segített. Angolul beszél és olvas ma már a művelődésre igényt tartó világ nagyobbik fele.

– Akkor miért tette az imént azt a sejtelmes megjegyzést, miszerint Önnek a sors nem adta meg azt a kegyet, hogy egy bizonyos, sokak által ismeretlen nyelven írhatott volna?

– Ez kényes és bennünket érthetően zavarba ejtő téma, de ha már így forszírozza, röviden összefoglalom: Magánbeszélgetéseimben már régen tisztáztam egy egész sor kitűnő íróval azt a furcsa tényt, hogy egy igazán tehetséges angol nyelvű írónak az előbb már említett hatalmas előnyök ellenére is leküzdhetetlen nehézségekkel kell szembenéznie. Őszintén mondom, az anyanyelvemen nagyon sokszor képtelen vagyok érzéseimet és gondolataimat teljes pontossággal visszaadni. A mi nyelvünk gazdag, nagy és praktikus, de viszonylag fiatal. Áttanulmányoztam néhány ősi nyelvet és akkor rádöbbentem, hogy azok lényegesen nagyobb erővel és pontossággal képesek közvetíteni az örök emberi gondolatot, mint a mi nyelvünk.

– Mondana erre néhány példát?

– Az idő rövidsége miatt most csak az általam legcsodálatosabbnak tartott magyar nyelvet vegyük példának. Erre a mindössze talán 30 millió ember által beszélt nyelvremekre utaltam abban a bizonyos, Ön által sejtelmesnek érzett megjegyzésemben. Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam ezt a nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit. A magyar nyelvben a propozíciók használata helyett a legtöbb szó végét óriási variációban, változtatni lehet. Ez a művelet a legkisebb érzelmi rezdülést is képes kifejezni, és hűségesen visszaadni. Ehhez képest (s itt bocsánatot kérek a tisztelt Hallgatóságtól!) sokszor úgy érzem, hogy a mi angol nyelvünkön a legtöbbször képtelen vagyok a közlendőm belső lelkiismeretem szerinti pontos visszaadására és ahelyett, hogy biztosan odatalálnék, ahová akarok, csak járom és járom az utam a körül a szólás-mondásunkban szereplő bizonyos bokor körül. (I am just going and going around the bush.)

Budapest, 2005. június 21.
Forrás: www.kincseslada.hu