GEREBLYE – Széna, szalma stb. gyűjtésére, illetve talaj egyengetésére való. Fésűszerűen fogazott, nyeles eszköz. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] A GEREBLYE a G.R – R.G gyök bővítménye: GeR – RöG. Hasonlóan a gerebenhez, a GEREBLYE is ősmag(yar)-nyelvi szó. GERincBE (ebbe), GERÉBE ILLEsztett (ilyeszt) fogak. Akár a GEReben, akár a GEReblye, húzás közben hangot GERjeszt. A GEREBLYE szó fordítható szó több alakban is. Egyike: BEREG-lye. A GEREBLYE nyomot hagy maga után a talajon, mintegy berovás szerű vonalat. A ge-REB-lye szóban a REB gyök a ROVás értelmét viszi be. A szófordított alakban még jobban kivehető: beREGlye – beROVja – beRÁGja. Aki GEReblyél, GEReznyeli, GÖRöznyöli a RÖGös földet. Akár a gereben, ez is magyarul magyarázható, bontható szó. Az R hangcsoport – ERE – a gERInc, gEREznyel, gÖRÖznyöl, kAROm, zÖRÖg és más szavakban. Magyar eredetét a BLY kötött mássalhangzó-páros is igazolja. A BLY hangcsoport – EBLYE – esetében figyelembe kell venni az LY betű J hangzását. A szépen végzett munkára mondják: megszABJA. Az elgerEBLYÉlt, meggerEBLYÉlt terület, széna-, szalmakazal szép képet nyújt, megszABJA a külalakját. A B.LY – LY.B gyök: BoLY – LYoB (leb). A felBOLYgatott szénát gereblyéli össze, hogy nagy BOLYba, azaz BogLYába helyezze. A talajművelő vasgereblye felBOLYgatja a GALYakat, azaz RÖGöket. Székelyül galy, de inkább gaj = rög. Minden szóalkotóelem értelmezhető magyarul, tehát nem szláv eredetű.    

GERENCSÉR – Fazekas. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] A GERENCSÉR G.R – R.G gyökből indul: GeR – RaG. A szó gyöke körértelmű, és utal a fazekas KÖRöző mozgással végzett munkájára: GEREN – KÖRÖN. A fordított RAG gyök a fazekas munkájának azt a részét jelenti, amikor a fazekakra, edényekre az emeléshez szükséges fogantyúkat RAGasztja, RAKja. Az R hangcsoport – ERE – leírja a kOROng kÖRÖző mozgását, s jelen van a késztermék nevében, jellemzőiben: csÖRÖmpölve tÖRŐ tÖRÉkeny csERÉp. Az NCS hangcsoport – ENCSÉ – a székely kONCSOrodik (görbül) szóban a készülő agyagedény görbülő vonalai. Régen a kéz megnevezése: mANCS. A gerENCSÉr – úgymond – mANCSAival pANCSOl a vizes agyagban.  A gerenCSÉR szóban jelen van a CSER, CSÉR gyök, amely a CSERép szó alapszava.  A gerenCSÉR, azaz a fazekas végül kiégeti az agyagot, s így CSERépedények lesznek belőlük, amelyek földre ejtéskor CSÖRömpölve, RECSegve-ropogva törnek össze. A szó nem szláv eredetű, mivel kialakulásának szóelem készletei nem értelmezhetőek azokon a nyelveken.