GOND – Nyugtalanító, nehezen megoldható kérdéssel való foglalkozás, az ezzel járó lelkiállapot.[ A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ?] A GOND szó felbontása nyomán megtudható, hogy a G, a GO egy pont (lásd góc), egy alap, melyen rajta vaN a D – GON D. A D végleteket és középállapotot kifejező hang (váD, véD, De), folytonosságot is jelentő. Ez esetben az élet ellentmondásainak jó és rossz összességének folytonosságát jelenti, melyek ott kavarognak, és teljes súllyal nehezednek a GO-ra.
Mi a GO? A GO G > K váltással KO, mely az OK, ész, elme helye. A GON (ránehezedve) van a D egész (egyik véglettől a másikig) kifejezési terjedelmével. Mondhatnánk: a GON (ko-n) DONGnak a GONDok. A Jeruzsálem melletti KOponya hegyének régies neve GOlGOta, mely magyar eredetű szó. Olyan hely volt, ahová GONDolkodni, elmélyedni mentek föl valaha az ősmag(yar)nyelvűek, mielőtt a zsidók elfoglalták tőlük a területet. Ezt az LG páros jelenléte igazolja. Jelentése: GONDolkozó (gondoLGozó), azaz G/ond/OLGOta, összevonva: GOLGOTA, melyben kétszer van jelen a GO tőszó. Tehát a D hang által képviselt GONDok folyamatossága, súlya, azok (tartalma, végletei) ellentmondásainak összessége terheli a GO-t, az elmét. A gONDOl szóban az ONDO értelemadó hangnyaláb – termékeny folyamatot, szövődményt kifejező. Ilyen még: fONDOrlat, mONDOgat, bolONDOs, mONDÓka (szövevényes folyamatok) és még mások, melyek mind körtődnek a gONDOlkodáshoz, mivel annak termékei. A fizikai termékenység csíráját az ONDÓ tartalmazza. A benti tartalomra a GOND szónak az ND kötött mássalhangzó-párosa utal. Bővebben még a FONTOS címszónál az ON gyökről. GÚNYA – Szegényes felsőruha. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] A GANY, GENY, GÉNY, GÚNY gyökök bővítményeiből létrejövő szavak visszatetszést, megvetést esetleg utálatot keltők. A szeGÉNYes GÚNYa GÚNY tárgya. Ez egy érthető magyar mondat. A GÚNY, GÁNY, GÉNY és változataik minősítő értelemadó hangnyalábok a magyar nyelvben. Például oly szavakban, mint: GENNY, GÚNY, poGÁNY, ciGÁNY, vaGÁNY, haNYAG, NYEGle stb. Jó oldali minősítésként: iGÉNYes, NYUGodt. Ez értelemben jelen van az utódnyelvekben is.
GÚZS – Ágból, szalmából, kenderből, bőrből csavart kötél. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] GÚZS vagy ZSÚpkötél. A ZSÚpkévét is GÚZSba kötötték. A G hang egyik meghatározó jelentése a mozdíthatatlan rögzítés. A ZS hang kevés kivételtől eltekintve, zömében Utálatos helyzetek meghatározó kifejező hangja. Az Ú hang a legalacsonyabb hangzó. A ZSÚfol szóban e két hang együtt kellemetlen, szorító helyzet képét adja. Ilyen a GÚZS szorítása. A GÚZS szemléltető hasonlata az UZSora is (g/uzsora), bankUZSora, mely a kamatok indokolatlan ZSÚfolása, torlódása, mennyiségének növelése. A bankUZSora GÚZSba köthet egy életre. A GÚZS – ZSUG/or fordítás is magyar eredetre vall, nem szlávra, bár az UZSora gyakorlat nem magyar, hanem ZSidó eredetű.