Balkányi Szabó Lajos a MAGYAR ŐSMESÉK című könyve első kötetében, a 98. oldalon írja: „A mi a Jeruszálem nevét illeti […] eleinte […] csak SZÁLEMnek neveztetett, és csak későbben – midőn t. i. bekerített hellyé lett – nyerte a Győr vagy Gyerő előnevet, így […] JERÜSZÁLEMnek is ejtetthetett ki.” Kiem. K.S.

 

A zsidók megörökölték a térségek, helységek neveit, amelyek az addig ott élők nyelvén neveztettek meg. Az összes addig létező név a mai magyar nyelven fejthető meg.

 

SZÁLEM = SZÁLLásOM.

Ennek nyomán alakult ki később a héber SZALOM (béke) szó. SZÁLOM (szállásom) békéje SZÁLLna rád.

 

Némelyek görög forrásra hivatkozva azt mondják, hogy eredeti neve Hierosolyma lett volna.

A város megnevezésekor, az Özönvíz utáni IV. században a görög nyelv még sehol sem volt, így semmilyen görögül közölt nevet nem lehet eredetiként elfogadni. A térségben még az eredeti ősnyelvet beszélték.

 

Ez a Hierosolyma  név annyira állja meg a helyét, mint a magyar nép Nimródtól származtatása.

Nimród építette a Bábel tornyát, ekkor tört meg a nyelv. Akik ott voltak, azok elveszítették az ősnyelvet. Nimród az asszírok őse volt. Továbbra is építkezett, nagy városok alapításai kötődnek nevéhez.

A magyar nyelv nem maradhatott volna fenn, ha az ő utódai lennénk.

Bizonyíték az Árpád köré szerveződők Ázsiából visszatérve már megrontott nyelven beszéltek, és itt a Kárpát-medencei székes szkítáktól tanulták újra őseik nyelvét.

Tehát a Hierosolyma név és Nimród-utód magyarság is igazolhatatlan.

 

Jáfet, Noé legkisebb, legszelídebb, legtalálékonyabb, ezermester alkatú, békés természetű fia volt az Európába települő székes népek őse.

Megfigyelhető, hogy azok a népek, amelyeknek nevében az SZK hangok jelen vannak, mindannyi szűzfoglaló volt a saját helyén. Mindannyi letelepedett, földjét művelő, ahhoz ragaszkodó nép. Mindegyiket elnyomták a körülöttük letelepedő rabló népek. Bár később keveredtek, nyelvüket elveszítették, de egyiket sem lehet kimozdítani az ősiségben szűzfoglalással szerzett hazájukból..

Az etruSZKok, ma toSZKánok, korSZIKaiak, SZICíliai SZIKulok, a gaSZKonok, baSZKok, a SZOKotáló, kiszámítással élő SZKotok, azaz SKótok, eSZKimók, SZÉKelyek.

Ezek közül a SZÉKely SZÉKita SZKíták őrizték meg eredeti ősnyelvüket, a hegyektől körülölelt Kárpát-medencében.

Az a baj, hogy ez a nép, a mi népünk nem békésen élő, letelepült, munkájukból élő, alkotó ősöket keres, aki a világ legcsodálatosabb népi kincsestárát alkották meg, békés munkájukat végezve, hanem tűz-víz, harcos, birodalomépítő, másokat elnyomó, leigázó ősöket keres, mert azok a „dicsők” szemében.

Ezért ragaszkodnak Nimródhoz, akihez egyébként semmiféle vérségi kötődésünk nincs.

———————————

Érdekességként: a mai irodalmi olasz nyelv alapja a toszkániai olasz, ami azt jelenti, hogy az etruszk nyelv fő jellemző vonásai szolgálnak alapul.