HÁBORÚ Államok, társadalmi csoportok által egymás között hadsereggel vívott fegyveres harc. [bérnyelvész: finnugor] A HÁBORÚ szó a H.B – B.H gyökből indul: HáB – BoH. A HÁBorú HÁBorodott, BOMlott (h > m)  elmék által gerjesztett kavart állapot.

A H hang takar, fed értelméből indulva, azt jelenti, hogy egy bizonyos, ottHonnak számító földfelületen, területen – Habit, Haza, Hon – összeHABarodik, felBORUl az állapotok szokott rendje.

A HÁBORÚ nem más, mint a törvény által jogerőre emelt, mentegetett, sőt dicsőített emberölés, gyilkolás.

Az ősi írásleleteken levő HABIRU szó HÁBOROdott állapotokat ír le, HÁBORÍtókat jelöl meg. A HABIRU szó lehetett egy tájnyelvi alakja a HÁBORÚ szónak. Pontos jelentését a szó megfordításával kapjuk meg: HABIRU – URIBAH, vagyis a HÁBORÚ, HABIRU nem más, mint ÚRI BAHlhé, ÚRI BOHózat, ÚRI HÓBort. Amint a mondás szerint: a politika úri huncutság, úgy a HÁBORÚ úri HÓBORt, vagy BOHÓ ÚRI, HUBRI játszma.

HáBoRú – BoHó úRI – HuBRi – HóBoRt hangváz: H-B-R – B-H-R – H-B-R – H-B-R-t.

A B hangcsoport – ÁBOhÁBO esetén tOBOroznak és tÁBOrba szállnak. A hÁBO esetén minden társadalmi réteg hÁBOrítva van.

A B.R – R.B gyök: BoR – RoB, az első háBORúkat az ősi BÁRók, BÍRák, törzsfő RABonbánok indították. HammuRABi, babilóniai BÍRa, RABi is ilyen volt, nevében a HAmmURABi, a HÁBORÚ, a hódító hajlam. Neve fedi valós jellemzőjét. A BORú esetén felBORul a szokott rend, ROBantások is történnek. A BORúk legtöbbjét RABlás céllal indították, vagy a RABlásokat megbosszulni szándékkal. A BÍR gyök jelent PIRosat, VÖRöset is. Például a RIBizli – BIRizli, a PIRos bogyójú ízletes apró gyümölcs. A BORú, háBIRú VÉRrel jár, VÉRt ontva vívják, s így leBÍRva, legyőzve az ellent, BÍRják, BÍRlalják az elfoglalt területet, BIRodalmuk részévé téve.

Az R hangcsoport – ORÚ – a hábORÚ fegyvEREs ERŐk egymásközti ERŐviszonyainak élesben felmÉRÉse. A hábORÚt tÖRÉs, rombolás feldARAbolt embERI testek jelenségei kísérik. A vEREség okozta hARAg nem múlik el, a pARÁzs szunnyad a hamu alatt. Az első hábORÚt OROzva indították, javakat elOROzó szándékkal, felbORÍtva a békés embEREk életrendjét. A kezdeti idők minden ősi hábORÚja betÖRÉs volt, OROzó szándékkal.

Uralkodók hadvezérek, akik a hódító HÁBORÚ dicsőségHÁBORÁnak örvénye magával ragadott, a leghűségesebb embereiket áldozták fel a HÁBORÚ oltárán saját önző céljaik elérése végett. Egyszerű embereket küldtek vágóhídra, hogy másoktól javakat raboljanak el saját célra.

HáBoRúHáBoRa hangváz: H-B-R – H-B-R.

Becstelen tetteiket szépen színezve, legtöbbször hazaszeretetre ösztönző hangulatkeltéssel, vagy felszabadítóként tüntetve fel önmagukat, azok élete értelmetlen feláldozását, a hősi halál gyönyörűséges köntösébe öltöztették. Ősi költők, a hódító HÁBORÚt viselő urai dicsőségét zengték, mintegy HÚRBA öntve, előttük dalolva tányérnyaló módon, más népek tönkretételét.

HáBoRúHúRBa hangváz: H-B-R – H-R-B.

Manapság is hajlamosak hatalmas összegeket beRUHÁZni a HÁBORÚba, nagy emberbaráti demokrácia és békeszándék RUHÁBA öltöztetni, s ennek leple alatt tízmilliókat legyilkolni. A fejlett nyugat élen jár ebben, és Béke Nobel-díjjal koszorúzza a gyilkosokat.

HáBoRú – RuHáBa hangváz: H-B-R – R-H-B.

A felmérések szerint az írott történelem ötezernyi évéből mindössze kétszáz és néhány év volt HÁBORÚtól mentes… talán. Tehát az egész emberi történelem HÁBORÚval volt tele, csak néha volt egy-egy kis szünet.

Nem véletlen, hogy a harc egyik ősnyelvi neve LOPTA volt. Kezdetben LOPTÁba mentek a hordák. Erről alább. Majd a kialakult városállamok hadaikkal ezt megbosszulták, s folytatódott az oda-vissza.

Az ősi LOPTA szó szintén harc (háborús harc) jelentéssel van jelen némely utódnyelvben.

Románul lupta, olaszul lotta, franciául lutte, spanyolul lucha, katalánul lluita, portugálul luta. Ez mindegyiknél ősnyelvből örökölt szó. A LOPTA szó a kezdetek idején egyes népcsoportok által indított támadó harc valódi célját írja le. A fő cél elLOPni a megtermelt javakat.

Mivel az első LOPTÁkat BOTokkal vívták, így BOTOLÓnak is nevezték. Némely utódnyelvben batalie, bataille, batalla, battaglia néven él a magyar csata szó.

A CSATA a fegyverek összeCSATTAnása.

Egy dolgozni nem szerető, henyélő, semmittevő törzs botokkal felfegyverkezett bandája nem várt orvtámadással megLEPTE, a jóhiszemű, békés, alkotó, termelő néptörzs területét, ölt, gyilkolt, és elrabolta, elLOPTA megtermelt javait. Minden támadó háború eltulajdonító, LOPó, RAB szándékkal indult.

A sorozatos, ismétlődő lopások miatt kényszerültek falakat építeni, ezek mögé, falvakba tömörülni a tanyák lakói. A kemény anyagból, kőből épülő, városokat körülvevő vastag falak is a lopás, rablás ellen épültek. Ezeket falasnak, polusnak és meszelt felületük miatt várasnak nevezték.

Téves magyarázata a történelmi leírásoknak, hogy a városok építése a fejlődés jele volt. Az igazi kedvelt lakhely, a tanya feladása, a falkába, falak mögé tömörülés, a falvak, városok, várak építésének igazi oka a közerkölcs romlása, a LOPás rablás volt. Legfeljebb, a védelmi eszköztár fejlődéseként lehet minősíteni.

A HÁBORÚ a becstelenek HŐBÖRE, őrülete.

HáBoRúHőBöRe hangváz: H-B-R – H-B-R.

Nem kell szépíteni a történelmet, minden hódító harc, HÁBORÚ –, amelyeket oly dicsőnek nevez saját történelmében minden nép – közönséges rablóháború volt mások javainak becstelen megszerzésére.

E gyakorlat a mai napig él!

A XX. században a magukat oly fejlettnek, műveltnek nevező népek követték el a legtöbb – becstelen, rablással, gyilkolással végigvitt – háborút.