HÁBORÚ – Államok, társadalmi csoportok által egymás között hadsereggel vívott fegyveres harc. [A hivatásos nyelvészet szerint: finnugor] A HÁBORÚ szó a H.B – B.H gyökből indul: HáB – BoH. A HÁBorú HÁBorodott, BOMlott (h > m) elmék által gerjesztett kavart állapot. A H hang takar, fed értelméből indulva, azt jelenti, hogy egy bizonyos földfelületen, területen – HÁ – felBORUlt az állapotok szokott rendje. A HÁBORÚ a törvény által jogerőre emelt, mentegetett, dicsőített emberölés, gyilkolás. Az ősi írásleleteken levő HABIRU szó HÁBOROdott állapotokat ír le, HÁBORÍtókat jelöl meg. A HABIRU szó lehetett egy tájnyelvi alakja a HÁBORÚ szónak. A B hangcsoport – ÁBO – hÁBOrú esetén tOBOroznak és tÁBOrba szállnak. A hÁBOrú esetén minden társadalmi réteg hÁBOrítva van. A B.R – R.B gyök: BoR – RoB, háBORú esetén felBORul a szokott rend, ROBantások is történnek. A háBORúk legtöbbjét RABlás céllal indították, vagy a RABlásokat megbosszulni szándékkal. A BÍR* gyök jelent PIRosat, VÖRöset is. A háBORú, háBIRú VÉRrel jár, VÉRt ontva vívják, s így leBÍRva, legyőzve az ellent, BÍRják, BÍRlalják az elfoglalt területet, BIRodalmuk részévé téve. Nem véletlen, hogy a harc egyik ősnyelvi neve LOPTA** volt. Kezdetben LOPTÁba mentek a hordák. Majd a kialakult városállamok hadaikkal ezt megbosszulták. Az R hangcsoport – ORÚ – a hábORÚ fegyvEREs ERŐk egymásközti ERŐviszonyainak élesben felmÉRÉse. A hábORÚt tÖRÉs, rombolás feldARAbolt embERI testek jelenségei kísérik. A vEREség okozta hARAg nem múlik el, a pARÁzs szunnyad a hamu alatt. A felmérések szerint az írott történelem ötezernyi évéből mindössze kétszáz és néhány év volt HÁBORÚtól mentes, tehát az egész emberi történelem HÁBORÚval volt tele, csak néha volt egy-egy kis szünet.

/*/ Például a RIBizli – BIRizli, a PIRos bogyójú ízletes apró gyümölcs.
/**/ Az ősi LOPTA szó szintén harc (háborús harc) jelentéssel van jelen némely utódnyelvben. Románul lupta, olaszul lotta, franciául lutte, spanyolul lucha, katalánul lluita, portugálul luta. Ez mindegyiknél ősnyelvből örökölt szó. A LOPTA szó a kezdetek idején egyes népcsoportok által indított támadó harc valódi célját írja le. A fő cél elLOPni. Mivel az első LOPTÁkat BOTokkal vívták, így BOTOLÓnak is nevezték. Némely utódnyelvben batalie, bataille, batalla, battaglia néven él a magyar csata szó. Egy dolgozni nem szerető, henyélő, semmittevő törzs botokkal felfegyverkezett bandája nem várt támadással meglepte, a jóhiszemű, békés, alkotó, termelő néptörzs területét, ölt, gyilkolt, és elrabolta, ellopta megtermelt javait. Minden támadó háború eltulajdonító, lopó, rabló szándékkal indult. A sorozatos, ismétlődő lopások miatt kényszerültek falakat építeni, ezek mögé, falvakba tömörülni a tanyák lakói. A kemény anyagból készülő, városokat körülvevő vastag falak is a lopás, rablás ellen épültek. Ezeket falasnak, polusnak és meszelt felületük miatt várasnak nevezték. Téves magyarázata a történelmi leírásoknak, hogy a városok építése a fejlődés jele. A falak mögé tömörülés, a falvak, városok, várak építésének igazi oka a közerkölcs romlása, a LOPás rablás volt. Nem kell szépíteni a történelmet, minden hódító harc, háború –, amelyeket oly dicsőnek nevez saját történelmében minden nép – közönséges rablóháború volt mások javainak becstelen megszerzésére. E gyakorlat a mai napig él. A XX. században a magukat oly fejlettnek, műveltnek nevező népek követték el a legtöbb becstelen, rablással, gyilkolással végigvitt háborút.