HAJNAL, HAJNALKA – A HAJ gyök indulás, a zsenge növény kiHAJt, növekedésnek indul, aztán HAJt tovább. A HAJNAL különben is beszédes szó. Olyan lágy ívelésű HAJ, HÉJ, mely egyre erősödő fénnyel vesz körül.

Aki a harmatos HAJNAL korai óráiban, egymagában, a csendben valaha megfigyelte a természetben az ébredező élővilág apró, egyre erősödő mocorgásait, az nem tudja elválasztani a HAJNALhasadást az érzelemtől. A régi neve HALVÁNY, HOLVAL, és ez is több értelmet takar. A HOLVAL HOL gyöke folytatódik az LV párossal, mely folyamat indulását és folytatását jelző. A VÁLik, VILág, LEVő szavak alaphangjai. A VAL gyökkel folytatódik, mely szétVÁLás, megnyílás, azaz a VILágosság, fény beengedése. A HOLVAL, hajNAL NÉLkül sötétben maradna a világ. Nem is lenne VALó a ViLág.  

Az első HAJNALKA, mint hófehér bőrű, légies tünemény, zsengén kiHAJtó bimbóként szerénykedő gyönyörű nő volt. HAJNALKA védóHÁLó, aki gondosan körülveszi, gyöngéden beborítja szeretetével az övéit. A JN páros érzelmi töltetű folyamatot jelent: aJNároz, daJNál, saJNál. A JN páros hangjai alkotják a JöN szót. HAJNALKA a várva várt gyönyörűség, aki nyomán a férfiszívben elveszíti erejét az addig ott tanyázó sivár sötétség. HAJNALKA megnyit egy Ajtót, megvillan egy halvány reménysugár, mert valakik szívében a HAJNALKÁk NÉLkül sötétség ülné meg a létet.