A Halotti Beszéd írásmódja nem a kiejtést követi. A magyarok sosem beszéltek ilyen módon. Az egész szövegen érződik, hogy írója küszködik a hangokat megjelenítő betűk kiválasztásával. Ugyanazon a szövegen belül ugyanaz a szó: gyümölcsétől, gyümölcstől = gimilcíctul, gimilcetvl, gimilſ twl, gimilſtwl szemetekkel =  ʒumtuchel, ſʒumtuchel, imádjuk = Wimagguc, vimagguc, uimagguc vagyunk = vogmuc, uogmuc

„Az eredeti latin ábécé i. e. 7. sz. körül: A B C D E F Z H I K L M N O P Q R S T V X   A latin ábécé, amit a magyar nyelv is használ: A, B, C, D, E, F, G, H, I, J, K, L, M, N, O, P, Q, R, S, T, U, V, W, X, Y, Z”  http://hu.wikipedia.org/wiki/Latin_%C3%A1b%C3%A9c%C3%A9    
„A latinban nem létező hangok: á, é, c, j, ly, ny, ty, ö, ü, s, zs, dzs (a preklasszikus latinban f sem volt), és talán még néhány olyan hang, ami eredetileg részét alkotta a nyelvnek, de ki nem írt volta miatt teljesen kikopott az elmúlt ezer évben. A halotti beszédet lejegyző írnok látható és érzékelhető módon küzdött azzal, hogy milyen betűket alkalmazzon.” 
http://hu.wikipedia.org/wiki/Halotti_besz%C3%A9d_%C3%A9s_k%C3%B6ny%C3%B6rg%C3%A9s